Keversz dolgokat. Iraknak semmi köze nincs ma ahhoz, hogy mi az atomfegyver.
Efyébként az atomrobbanást túlbecsülöd. A 20Kt-s hirosimainak nem annyira nagy a hatósugara. A robbanés sugárterhelése nem halálos. Az kap halálos dózist, aki olyan közel van, hogy el is ég. Ez pár kilométer. Ha bepattansz egy teherautóba, és elhûzol a helyszínrõl, akkor a kiszóródó sugárzó anyagot elkerülöd, és semmi bajod nem lesz. Magyarán, ha ilyet ledobnának a Belvárosra, egy kõbányainak vagy kispestinek, ha elhagyja a fõvárost, nem szenvedne egészségkárosodást. Hogy egy ekkora városban totális pusztítást okozzon, ahhoz legalább egy olyan bomba kell, aminél deutérimut fecskendeznek a robbanás elõtt a két uránium folgömb közé. Ekkor beinful egy fúzió, ami annyi neutront szabadít fel, hogy sokkal több uránium bomlik le, mielõtt a robbanás annyira szétveti a hasadóanyagot, hogy leáll a láncreakció. Mert egy bombánál csak a hasadóanyag töredéke hasznosul, ugyanis a bomba szerkezete hamarabb megsemmisül, minthogy a fegyver a teljes energiáját felszabadítaná. Így akár megatonnás nagyságrendû rombolóerõt is elérhet a fegyver, ami az eredeti változat százszorosa. Ez már elvileg a fúziós és a fissziós bomba keveréke.
Az igazi hidrogénbomba, az már 100 Megatonnás, és azt is leszabályozták csak 50-re, mert a tûzgömbje kilógott volna a világûrbe. Így is 70 kilométeres volt a tûzgömbje, és 700 kim-re tört be ablakokat skandináviában. Az amerikaiak is direkt leszabályozták a sajátjukat 7 Mt-ra, csak elszámolták magukat és 15-re sikerült, ami telibevágott a zónán kívül egy kóbor japán halászhajót.
Na de ezek a fegyverek azon kívúl, hogy legyártották, kísérletileg felrobbantották, hamarosan kukázásra is kerültek. Volt egy másik kísérletük a tuszkiknak is, ami balul sült el. Felrobbantották, és a messzi kutatóvárosban ledöntötte az embereket a lábukról. Egyszerûen nem mondható meg pontosan, hogy mekkorát fog robbanni. Ennek az az oka, hogy egy ellipszis egyik gyújtópontjában van egy atombomba, a másikban meg a deutérium-lítium vegyület, és maga az ellipszis wolframból és nem hasadó, azaz stabil gyenfe urániumból van. AZ atombomba felrobban a szerkezet belsejében, és a fizikai robbanás (nem kémiaira gondolok, hanem arra, hogy a röntgensugárzás fénysebességgel terjed, az atomrobbanás meg nem) lassabban terjed, mint a röntgensugárzás, így annak egy része visszaverõdik, és ami az egyik gyújtópontból indul ki, az ellipszisnél a másik gyújtópontba reflektálódik. Ott meg ugye deutérium van, ami felhevül, és beindul a fúzió, ami a robbanásnak csak a töredékét adja. Sok neutront szabadít fel, ami tovább erõsíti a másik gyújtópontben lévõ uránium hasadását, és az ellipszis köpenyében lévõ nem hasadó uránium egy részét hasadóvá változtatja, ami szintén hasadni fog. Közben az egész szerkezetnek még egyben kell maradnia. Maga az ellipszis is roncsolódik, és nem mondható meg biztosan, hogy meddig bírja a sugárnyomást, és ugye ettõl függ a felszabadult energia. Nem is kísérleteztek velük többet. Mert az egész konstrukció egy geometriai megoldás, ami az ellipszis speciális matematikai tulajdonságait használja ki. Egyszerûen megépíted, és nem tudod szabályozni, hogy pontosan mekkorát robbanjon. Mellesleg, mivel ezek hétméter hosszú, és három méter széles vastag uránium és wolfram köpenyes szerkezetek, a tömegük 10-20 tonna, tehát el sem bírja õket egy rakéta. Mármint egy ballisztikus. Ezekhez már olyan kellene, amivel az ûrállomásra mennek.
Ezek tényleg letarolnának egy teljes várost. Na de nem ezek vannak tömkelegével. Ezekbõl csináltak párat, felrobbantották kísérletekben, és annyiban is maradtak.
Van egy harmadik csoport, a neutronbomba. Na, azok tényleg kicsit robbannak, úgy 1 Kt-sak, tehát a hirosimai huszadát sem érik el, viszont nagyon erõs neutronsugárzást bocsátanak ki. Gyakorlatilag, akinek nem a fejére esik, az mind túléli a robbanást, de utána mindenki meghal, mert sokkal nagyobb körben halálos a sugárzásuk. Nem tartják a sugárzást a fegyverben, tehát a fegyver szerkezete pont annyira erõs, hogy a láncreakció beinduljon, de pont annyira gyenge, hogy sokáig ne tartson. Tehát elkapják azt a vékony határt, ahol a fegyver szétesik a láncreakció teljes felfutása elõtt, de addig azért kitart, hogy beinduljon.
Ezt már direkt frontvonalra tervezték, nem városok ellen. Mert egy tanjbak az atomrobbanás nem okoz gondot, ha nem a tûzgömbbe kerül. Viszont ez a fegyver még ott is megüli a személyzetet, ugyanis a neutron keresztül megy a páncélzaton is.