Mégis, némi változatossággal legalább az intelligencia _látszatát_ bele lehetne vinni a dologba. Emlékszem, a Centurionban jópár elõre leprogramozott felállás közül lehetett választani. Ha a Rome-ban csak ennyit megtennének, hogy egy véletlengenerátorral néha (nem mindig) jónéhány, elõreprogramozott terv szerint próbálkoznának, az sem lenne rosszabb, mint a mostani atomtámadás/elõreküldömazösszesíjászt/állokmintegyidióta variációk. Ezek meg még mindig jobbak, mint amit a gép az ostromoknál elõadott (fõleg a Medi2-nél... azt nem szabadott idõkorlát nélkül csinálni) Nem tenne sokat, de talán egy fokkal könnyebben elhinném, hogy az ellenséges hadvezér Hannibal, nem pedig egy karthágió árvaházból szalajtott retardált alkoholista.
A diplomácia megint olyan, hogy némi tûrésmezõn-véletlengeneráción belül (azt már meg sem említem, hogy mondjuk kultúrafüggõen reagáljanak erõsebben-gyengébben a behatásokra) azért szerintem éppen hogy algoritmizálhatóak lehetnének a lépések. Például, a gép felismerhetné, ha szarban van, de én, mint játékos, az ellenfelével nem vagyok jó viszonyban, esetleg még a területünk is szomszédos; akkor megpróbál némi "ajándékkal" rávenni a segítségre. Avagy ha maradt sz*ros két, elszigetelt, blokád és ostrom alatt álló városa, akkor önként és dalolva fizet egy vagon pénzt és felajánlja magát Róma hûséges protektorátusának. Aztán késõbb felrúghatja ezt, persze, de könyörgöm, legalább akkor tegye, amikoraz esélynek legalább valami látszata megvan, például a hadseregem 20%-os veszteséget szenvedett öt körön belül, vagy valami! Azért ezekhez a dolgokhoz nem kell atomfizikai szimuláció, csak tesztelés, tesztelés meg tesztelés. Amit a Total Warokban diplomácia címszó alatt észrevettem, az kábé annyi volt, hogy a játék közepénél lévõ "szomszédom, támadjuk meg!"-bõl késõbb átvált a "rohadt nagy birodalma van, támadjuk meg!"-be. Ennél meg még a legtöbb kutyában is több életösztön van, függetlenül attól, hogy idióták a történelem folyamán akadtak azért, de könyörgöm, nem mind?!
A diplomácia "elsõségét" azért vitatnám, diplomaták nélkül lehet háborúzni, de hadsereg nélkül nincs diplomáciai nyomásgyakorlás.
Összességében nem egy realisztikus játékot várok az RTWII-tõl (ezért nem érdekel annyira az amúgy is reménytelennek tûnõ utánpótlásszervezés kérdése és társai), hanem egy _jó_, és viszonylag komplex játékot. A fentiek nem is a realizmus kérdései, hanem játéktechnikai kérdések.