Amúgy valóban, személy szerint (bár azért óvatosan dicsérem az elõdhöz viszonyítva a játékot, de) jobban élvezem a végjátékot, mint az eredeti Rome-ban; valahogy az elején a kihívás nehézségét élvezem, a végén pedig az iszonyatos birodalmi erõfölény megnyilvánulásait. Bár, ez nem jelent feltétlenül gyõzelmet, mert most is futok a provinciák után, nem tudom, beleférek-e hatvan évbe.
Ennek kapcsán jegyzem meg, hogy a gyõzelmi feltételekbe a saját területek, a kliensállamok, valamint a legmagasabb fokú szövetség, a military ally számít bele.
Tegnap épp Afrika provincia fölött vakartam a fejem, mivel így, a ~230. kör magasságában leesett, hogy ideje volna talán az átfogó gyõzelmi feltételekkel is foglalkozni. Afrika provinciát három állam tartotta: a Masaesyli törzs numidái, keleten Kürenaika, valamint én a Római Birodalommal. Az elõbbiek hadi szövetségeseim voltak jó viszonnyal, az utóbbit három flottával megcsapkodtam, de alászaladtam a zongorának, mert erre Masaesyli bontotta a szövetséget. Végeredményben kénytelen leszek erõvel elfoglalni Karthágót is.
Az amúgy baromira, de baromira irritáló, hogy vegyük azt, flottával védek egy kisvárost, az ellenfél flottával jön. Ki szeretnék kötni a saját kib*szott kikötõmben, hogy a tengerészgyalogosokat kipakoljam, de amint rányomok a Start-ra, már nem tehetem meg, mert az ellenfél azonnal lestipistopizta a partraszállási helyeket! Bár már ez önmagában vérláztó, de az meg aztán tényleg agyf*sz, hogy ha az ellenfél partraszálló hajóit elsüllyesztem, a hely akkor sem szabadul fel!
Tényleg ennyire lehetetlen megoldani, hogy az a hajó kössön ki, amelyik elõbb ér oda...?!
Informatika és tudomány
