A "sok kis csata" meg jogos amúgy. Gondolom, erre akart valamiféle választ adni a sereglimit, tökéletesen mellélõve a problémának. Talán egy jobb megközelítés lett volna, ha a seregeket rohadtul nehezen lehetne összegründölni, a veszteségeket is ennek megfelelõen nagyon nehezen pótolni, különös súllyal az elit egységeket. Így talán erõsebb motiváció lenne a nagyszabású mezei ütközetekre. Így, hogy ötösével lehet kifelé szarni az egységeket per év, az egységek pedig saját területen egységtípustól függetlenül regenerálódnak, túl bátran viszek bele a lecsóba bármit, és ugyanott vagyunk a csaták számával, legfeljebb most minden sereg közel fullos - de ugyanúgy kapok évente az arcomba kettõt.
Most a hét éves laptopomon R1-gyel játszom, ott ezzel szemben igaz, hogy a térkép túlnyomó részén a resztli rohangál, de ha kínkeservesen, (mivel a nehézlovassághoz, városi cohorsokhoz stb. két kör kellett) több mint húsz év alatt összekapartam végre egy patent kis légiót, utána meg elküldtem a halál f*szára Ibériába embert ütni, nagyon szívtam a fogamat minden egyes emberveszteség miatt, mivel ha a Roman Cavalry-t megnyomorították kissé, akkor az úgy is maradt örök élet plusz kétszáz évig, hacsak nem hoztam utánpótlást vagy vittem vissza a légiót részben vagy egészében Itáliába, a fejlett területekre.