Baktriát még csak-csak sikerül feltartóztatnom kelet felől, de közben kirobbant Rhodosz felkelése is meglepő erővel, bár már épp elfojtásban van, de fénykorában fél Asia az övéké volt, rengeteg erőforrásomat lefoglalta. Hosszú és véres harcok után sikerült nagy nehezen elfoglalnom Athént, de cserébe a görögök érzékeny veszteségeket okoztak nekem a Balkánon és Raetia vidékén. Afrikában sajnos egyelőre semmi nem állítja meg Egyiptomot, hogy szépen következetesen foglalgassa el a városomat, egyszerűen nincs felszabadítható kapacitásom. Abban reménykedem, hogy Rhodosz és Athén lenyomása után már csak két fő ellenfélre, Baktriára és Egyiptomra kell majd koncentrálnom. Illetve tetszene, ha a frissen felszabadított germán városok Makedónia ellen hergelődnének. Végül is az ő elnyomásuk alól szabadítottam fel a germánokat, érthető lenne. Közben északon a Germán szövetség, amely az énáltalam felszabadított városokból szerveződött, egyre növekszik, és valamiért furcsa mód notóriusan az ellenségének hisz engem, még a végén onnan is kapok egy meglepetés támadást.
Azért azt gondolom, bármikor jöhet egy meglepetés, ami összeomlasztja a törékeny állóképességem. Íme, eljöttek a harmadik század válságai. A háborúk dúlta provinciák csak úgy ontják magukból az élelmiszer-mínuszt, mindennaposak a lázadások a "provincial instability miatt, muszáj kikapcsolnom őket az adózásból, ez pénzügyi válságot okoz. Fénykoromban majd 30 ezer volt az éves bevételem, most 5000-re küzdöttem föl nagy nehezen 3000-ről. Kicsi pénzzel csak óvatos reformokra telik, mert közben folyamatosan áldoznom kell a katonaságra is.
Érdekesség, hogy Larissában a görögök megépítették a Parthenónt, az ilyen különleges épületeket sosem fogom lerombolni, annak ellenére, hogy (asszem) csökkentik a római kultúrát. Ennyi szín kell egy birodalomba.