Na, lefolytattam életem első hajós csatáját. Nemcsak a Rome 2-ben, hanem úgy általában a TW sorozatban. Sosem játszottam le eddig ilyeneket, csak rámentem az auto resolve-ra, de ezúttal úgy alakult, hogy egy teljes légiónyi, tapasztalatlan, nemrég toborzott seregemet az Adriai-tengeren megtámadta egy teljes légiónyi veneti sereg, és nem volt érkezésem menekülőre fogni. Hozzáteszem, mindkettő szárazföldi sereg volt, szóval nem autentikus tengeri csata volt. Az autólejátszás azt hozta volna ki, hogy az egész seregem odaveszik, amit nem bírtam volna elviselni. Gondoltam: betöltöm a csatát, aztán menekülőre fogom, hátha már akkor megmarad pár egységem... Nos, így is tettem, de aztán kiváncsiságból a dárdásokat ráeresztettem egy előremerészkedőre hajóra, majd gondoltam, megnézem, hogy működik ez a "szárazföldi-harc-a tengeren" dolog -- szóval végül is lefolytattam az egész csatát, úgy ahogy volt. Nagyon szoros volt az állás mindvégig, több egységem megfutott, a triariusok kitartottak, ahogy kellett, még a "lovas" katonáknak is hasznát vettem. Legvégére csak egy tápos, majdnem teljes fővezér egységük maradt, nekem négy kivérzett gyalogságom, egyszerre küldtem rá őket, és végül is sikerült. Hihetetlen (számomra legalábbis), hogy mindössze két egységet vesztettem el. (Más kérdés, hogy picit fura az, hogy majd minden egységemben 10-20 katonám maradt, ezt mégis hatalmas nyereségként könyvelem el... Ha csak egyetlen emberrel is megmarad egy egység, azt milyen mázlinak érzi az ember, mintha elveszik, holott elvileg ugyanolyan pénzbe-energiába kellene kerüljön felújítani... És még a tapasztalati szint sem vész el. Mindegy, ez a játék furasága.)