Mount & Blade. Ha belegondolsz amúgy, éppenhogy egy falanx nem lehet túlzottan jó választás játéktechnikai szempontból, mivel vagy tartod az alakzatot, vagy önmagadat és a csapatodat egyaránt megszivatod - ugyanez áll a cohorsokra. Ilyen szempontból még a nagyon idézõjeles "barbár" népek lennének a legjátszhatóbbak, de ott is kellene valami korlát, hogy nagyon ne mûvelhess mást, mint amire a csapatod parancsot kapott.
Meg akkor már ott lenne a stratégiai, a taktikai és az egyéni szint is, ekkora mindent beléknél meg túl sokszor érvényesül a sokat markol, keveset fog-elve, bár tény, hogy ha valahol, hát itt van pénz összerakni a dolgot. Az ötlet amúgy maga nem rossz, félre ne érts, csak nem nézem jó szemmel a butítást és az akcióorientáltságot vivõ tendenciát. A TW sorozatban azt élveztem a legjobban, hogy bár bõven nem kellett még hozzá kockás füzet meg számológép (meg három óra szabadidõ egyhuzamban, hogy egyáltalán értelme legyen leülni elé), de már elég elég komplex és szerteágazó volt ahhoz, hogy megkapjam az "az történik, amit az erõmmel érvényesíteni tudok"-élményt, és ennek megfelelõ a játék újrajátszhatósága is.
Most pl. az eredeti RTW-vel épp Szkítiával szopom a harci péniszt. :)