Érdekes egyébként, hogy az RTW-ben a mai napig teljesen jól elvagyok az XP-rendszerrel, noha meglehetõsen mókás tud lenni... jelenleg egy szkíta kampányt viszek, a három aranygerendás elõkelõ lovasíjászokat lassan rakéta-sorozatvetõre nem cserélném el, mert minden egyes szint egy képességjavulást okoz.
Külön szép, hogy elfoglalt görög területen az Artemisz-templom erre még rádob egy maximális szintû íjászfegyverzetet. Irreálisnak tûnik, de mint játékot, borzalmasan élvezem, mert akár a lovasíjászokról, akár a BI-ben a legionary first cohorsokról volt szó, szerettem mikromenedzselni-pátyolgatni õket, a játék egyensúlyában pedig szinte bármely néppel játszom, úgy érzem, az egységeknek szinttõl és tapasztalattól függetlenül többnyire létjogosultságuk és helyük van.
Medi2-ben már visszavettek az arcból, három szint képviselt egyetlen tulajdonságpont-növelést mindössze. Itt viszont már tettem magasról az XP-miatti szervezett feltöltésekre. Egyrészt, mert már a kora középkorban mindenki mailed knightekkel rohangált, amit tömegével lehetett képzeni/újratölteni, ráadásul ugyanilyen tömegével hullottak el a harctéren, akár teljes gótikus vértezetben. A tapasztalatnak érdemi kihatása nem nagyon volt a játékmenetre, igazából egy darálás volt az egész, idõnként bele-belecseszõdve a tömegbe néhány kopjarohammal.
Így retrospektíve, talán bölcsebb lett volna több társadalmi osztályt jeleníteni meg, és pl. a lovagokat csak egészen szûk körbõl meríteni, míg egy paraszti íjászt bõvebb merítésbõl hívni be. Mondjuk ennek megfelelõen örültem is volna neki, ha a condottierik, vagy a vasas nehézgyalogosok nem úgy hullanak szimpla cséphadaróktól, mint a legyek...