A nemzetközi jogon belül a hadijognak vannak szabályai, sõt korlátai. Azt hogy mennyire tartják be ezeket, ahogy a köznapi élet során is az más kérdés.
Mivel a polgári lakosság kímélése különös szempont a háborúban, az emberiesség elleni cselekmények pedig bûntettek, pl genocidum, nem mindegy hogy azon emberek akiket a szuperfegyveremmel irtani akarok azok civilek, vagy katonák (kombatánsok). Ezért kell a katonára egyenruha, felségjel, fegyver jól látható helyen, gyakorlatilag ez a katona homlokára rajzolt célkereszt, hogy idelõjetek.
Namost a gerilla hadviselés egyik eszköze lehet a nemzetközi jog tudatos leszarása. Nincs egyenruha, fegyver a köpeny alatt és kuksolok a mentõautóban, egy mûemlékben, vagy egy iskolában. Aztán ha a másik láthatóan nem számít rá kitámadok.
Ennek valóban vannak elõnyei, mert azáltal, hogy nem tartom be a nemzetközi hadijogot olyan harcászati elõnybe kerülök, hogy az egyenruhásokhoz (reguláris erõk) képest 1/5-1/10 erõvel is fenn tudom tartani a jelenlétem adott területen, anélkül, hogy onnan ki tudnának söpörni.
Vagy is, ha pl. Afganisztánban ott tartunk 100 000 katonát, az vélhetõleg csupán kb 10 000 burnuszos egyértelmûen ellenséges kecskepásztort hajkurász Afganisztán kies sziklái között, plusz az alkalmi lövöldözõket.