Csak gondoltam, beleszólok, de nem is, viszont itt egy kis idézet arról, hogy mik azok az ösztönök. (Nem, nem ám genetikailag öröklõdõ viselkedésmintázatok... )
Ösztön:
A viselkedéstudományokban (etológiában, pszichológiában) használt fogalom. Nincs egyértelmûen elfogadott definíciója, de a meghatározásokban ált. közös, hogy fajspecifikusnak, veleszületettnek és rögzítettnek tartják az ösztönös viselkedésmintákat.
Tinbergen szerint: hierarchikusan szervezett idegi mechanizmus, amely érzékeny bizonyos külsõ vagy belsõ felszabadító ingerekre, és ezekre válaszolni képes az egyén vagy a faj fenntartásához szükséges koordinált mozgásokkal.
Thorpe szerint: öröklött összehangoló rendszer, amely a faj valamennyi azonos nemû egyedénél megtalálható, genetikailag öröklõdõ és belsõleg ellenõrzött. Az ösztönnek általában összetett, tanult elemeket is tartalmazó viselkedésformákat neveztek, mint pl. anyai ösztön. Az etológiában kerülik az ösztön fogalmát, és inkább a viselkedésmintázat öröklõdési tényezõkre visszavezethetõ részét, amelyet öröklött mozgásmintázatnak (ÖMM) neveznek, használják. Az ÖMM jellemzõi: 1. fajspecifikus, 2. a mozgásmintázat formaállandó, 3. lefutása a kiváltódás után megszakíthatatlan, 4. kivitelezésekor az állatot nem befolyásolja tevékenységének eredménye, nincsen visszacsatolás a környezet felõl az ÖMM szabályozására. Pl. ha egy pók belekezd hálója szövésébe, és közben áthelyezzük egy félig kész hálóra, nem vesz tudomást róla, hanem a fajra jellemzõ mozdulatsort, azaz hálójának megszövését elejétõl a végéig végrehajtja, befejezi. Az ösztönös mozgásminták öröklött, genetikailag meghatározott voltát bizonyítja, hogy gyakorlás vagy tanulás nélkül is elvégezhetõ cselekvéssorok. Ilyen pl. a madarak fészeképítése, a rókák táplálékrejtõ viselkedése vagy az emlõsöknek az a tulajdonsága, ami az emberre is jellemzõ, hogy evés közben idõnként körülnéznek. Vannak olyan ösztönös mozgásminták, amelyek megjelenéséhez érési folyamatok szükségesek (pl. udvarlási, párzási viselkedés).
A törzsfejlõdés magasabb fokán lévõ fajoknál a tanult viselkedésformák jelentõsége megnõ az ösztönös viselkedésekével szemben. Az embernél is találunk ösztönös viselkedésmintákat, pl. az újszülött szopóreflexe, kapaszkodóreflexe, sírása és más jeladásai a gondozó személy felé, azonban más fajokhoz képest a tanulásnak van elsõdleges szerepe (szocializáció) a viselkedés kialakításában. 2. A korai spekulatív pszichológia (XIX. sz. vége) már foglalkozott az ösztönnel. Mc Dougall elmélete szerint az ösztön mögöttes viselkedési diszpozíció, mely a legkülönfélébb tárgyak preferenciájában és a velük való sajátos viselkedésekben nyilvánul meg, és közp.-i részét képezi az érzelem. Az emberi társas viselkedés formáit az általa felállított ösztönkategóriák kombinációjának tekinti. Elméletében az ösztön fogalma azonban misztikus, és a freudi értelmezéshez hasonlít abban a tekintetben, hogy az ösztönök mûködését hidraulikus elvûnek képzeli. Az ösztönös viselkedés értelmezését késõbb az etológia tisztítja meg a misztikától. ? Az ösztön, ill. ösztöntörekvés a pszichoanalízis által használt fogalmak.
Remélem kielégítõ volt. Igaz, részben out of date, de nagyjából korrekt.