1. Melyik tankönyvben van ilyen, hogy a bankrendszernek így kéne mûködnie? Nekem el kellett annakidején néhány banktan tankönyvet olvasnom, de egy szó nem volt errõl. Persze a lakossági kis ügyfél hitelszerzõdésének megkötése idõpontjában és a folyósítás során a bank bizonyára felvett egy valag svájci frank forrást a svájci jegybank refinanszírozási hiteleibõl vagy svájci bankközi piacról az anyabankját bevonva (mi már sose tudjuk meg, honnan pontosan). A svájcifrankhiteles Kovács néninek lehet volt egy égi sugallat által megérzése 2008 nyarán, hogy itt baj lesz és elment az õ kedves bankjába megkérdezni, hogy nem e lehetne a konstrukciót átkonvertálni forint alapra magasabb kamatot is vállalva, de a bank természetesen a szerzõdést és ÁSZF-et lobogtatva kinevette. De mivel bankocskánkban talán egykét pénzügyekben járatosabb ember ül, - és kicsit nagyobb piaci ereje van, mint Kovács néninek, - valószínûleg 2008. szept. 15.-én délután, vagy akár az is megeshet hogy már 2008. szept. 14.-én egy nem igazán égi sugallatra szépen a svájci jegybanknál, vagy az anyabankon keresztül a svájci bánközi piacon kb. 5 perc leforgása alatt szépen megszabadultak a teljes svájci frank kitettségtõl, és átkonvertálták euróra vagy itthon forintba, az akkori tetemes néhány százalékos buktával. (Persze ezt mi sosem tudjuk meg, ez az un. fekete doboz, csak a józan ész logikája szerint valószínûleg nem nézték ölbetett kézzel a pénzpiaci források gazdálkodásával megbízott illetékesek, ahogy szépen az árfolyamok miatt a kitettség meredeken emelkedik mint a taipei 101, mert nekik csakis csakis ez az egy feladatuk van, hogy pont ilyenkor lépjenek)
2. Itt nem a számlapénzre gondoltam. Gondolom itt ha a bankok nyereségét boncolgatjuk, arra vagyunk kiváncsiak, hogy mennyire hatékony piaci szereplõ, mennyire versenyzik, és mennyire igyekszik leszorítani a költségeket. Számvitel etekintetben lószart se ér. A bank megvesz az külföldi anyabankjától egy tolltartót 12e forintért és máris lám 12e forint költség merült fel, szegény bank veszteséges lesz a vérre menõ piaci verseny miatt. Ráadásul a Csülök Bandi CEO-nak is most kellett kifizetni 420 millió prémiumot, meg az igazgatói gárda kocsiparkja is elavult és épp most kell beszerezni 24 Audi A8-at. Ilyen kíméletlen körülmények között, hogy is lehetne szegény bank nyereséges...
4. "Mutasd meg kérlek, hogy a magyarországi bankoknak mekkora volumenû svájci frank vagy japán yen forrás alhatott rendelkezésre betétesektõl."
Pontosan amekkorát kiadtak. A betétes alatt pedig nem a magyar betéteseket kell érteni, mert ha a magyar bankok a megtakarításokkal tudnának csak gazdálkodni, akkor 1/10 hitelt se helyeznének ki. Hanem külföldi betétesek, vagy külföldi bankoktól felvett deviza alapú hitelrõl van szó.
Hát elég valószínûtlen, hogy néhány fura figuránál több külföldi devizabetétese lett volna ezeknek a bankoknak. 99%-a a forrásoknak jegybankoktól vagy bankközi piacról van, külföldi bankoktól (illetve az anyabakoktól). Lásd. 1. pont. (De végül is ha neked az is betétesnek számít, akkor szószerint õ is "betesz", csak fogalmilag a betétes kisbefektetõ-lakossági ügyfelet jelent nálam.)
4. Folyószámla lehet neked mint kisügyfél likvid, de a banknak pooling következtében a felhalmozódó állandó maradvány iszonyat mennyiségû ingyen pénzt jelent. A bankközi piacon pedig már óránkénti lejáratokról is beszélük, azaz ezen (is) iszonyatot kaszál. A megtakarításinál meg el lehet érni az állampapír hozamot? (de általában még azt se). Hogy is van ez? A kvázi kockázatmentes hozamot jelentõ állampapír hozam magasabb mint a kockázatosabb bank betét? (Mert a lakosság "megszokásból" a bankba viszi a pénzét?) A bank meg ezen a forráson állampapírt vesz és gyakorlatilag arbitrázs mûveletet csinál, azaz ingyen pénzt? A (forint) hitelezésnél meg jóval magasabb az alapkamatnál a hitelkamat, azaz csak felveszi a jegybanktól a refinanszirozási hitelt és továbbadja jóval magasabb áron? Azaz ez ilyen WIN-WIN szituáció.
Ha a bankrendszer normális kerékvágásban mûködne, akkor a közgazdaságtan és a pénzügyek modelljei szerint az állampapír hozamok felett kellene a betétkamatot fizetnie és ezekbõl a betétekbõl finanszírozni a forint hiteleket. A kettõ közötti marge pedig a banktevékenység bevételét jelentõ üzemi költségek fedezetének kellene lennie (plusz a hitelezés kockázati felára), azaz az iroda, ügyintézõnõ, számítógép stb. Mivel minden számítógépen megy, egyre több az e-banking, egyre hatékonyabb az adminisztráció, feltehetõen ennek a margenak már csak néhány százaléknak vagy tized százalékosnak kellene lennie.
Azaz ha én beteszem a bankba a pénzecskémet, akkor nekem most kb. adhatna 8% kamatot, és ha egy kisvállalkozás, ami nagyon alacsony kockázatúnak minõsül, akkor kaphatna 9% ért hitelt. Ehelyett valami 5% - 11% az arány. WIN-WIN