Sajnos az angolok valamilyen egészen egyedi logika alapján próbálják "megoldani" az ilyesmit. A kicsi és a szûk odakint tényleg kicsit és szûket jelent.
Az ergonómia fogalmát pl. nem ismerik.
Amikor elõször voltam kint Londonban még meglepett, hogy pl. a hotelben a zuhanyzókabinban a mosdón lévõ csaptelep olyan mélyen lett elhelyezve, hogy nem igazán tudtad a kezeidet anélkül alátartani, hogy hozzá ne értél volna a mosdókagylóhoz.
Az hagyján, de a kabinba való bejutás sem volt egyszerû, mert a kb. 1x1 méter területû zuhanyzókabinokra befelé nyíló (!) ajtókat szereltek. Bejutni még viszonylag problémamentesen sikerült, de amikor jöttél kifelé, és az arcodba kellett húznod az ajtót + összehúznod magad amilyen picire csak tudtad, akkor úgy izé...hát...mindegy, angolok.
Mivel a kis akasztók (amire a törölközõdet teszed) természetesen a kabin oldalára lettek szerelve, ha rendesen megnyitottad a zuhanyt, szarrá ázott a törölközõd/fürdõköpenyed/ruhád is.
A TV lounge-ban volt egy kandalló. A kanapékat mégis a szarul szigetelt, hatalmas ablak mellé tették le, a lehetõ legmesszebb a kandallótól, csak hogy a téli estéken garantáltan befagyjon a segged TV nézés közben.
Volt hogy frankón kabátban ültem a TV loungeban.
És ez csak egy kis ízelítõ. Aki volt odakint az tudja mekkora horror külföldiként elõször szembesülni az ehhez hasonló dolgokkal.
Az elején sokáig olyan érzésed van, mint amikor egy nagyon pici, zsúfolt lakásban vagy, ahol semmi sincs jó helyen, mindig bevered valamidet valamibe, és ezzel egyszerûen elveszik a komfortérzeted.
Na ehhez nagyon értenek az angolok.
Viszont én odakint annyi mindent kapok amit idehaza nem, hogy hihetetlen. Az emberek barátságosak, segítõkészek.
Londonban kevés az igazi vér stiff upper lip angol, a lakosság túlnyomó része bevándorló, szóval tökre nem érezteti senki veled, hogy te most magyar vagy, vagy lengyel, vagy cseh vagy akármi. Leszarják.
Simán megeshet, hogy összefutsz az Oxford streeten vagy a Leicester Square-en a kedvenc színészeddel/zenészeddel/íróddal stb.
És hát nem a Bajor Imrérõl meg a Palcsó Tomiról beszélek nyilván
Érzed hogy itt tényleg zajlik az élet, történnek dolgok...és mindennek Te is a részese lehetsz. Nekem nagyon bejön a kinti élet.
Mindezek tükrében tök furcsa a statisztikákat látni pl. arról, hogy mennyi késes gyilkosság történik a városban 1 hét leforgása alatt.
Hát nem kevés. Mentem el én is olyan tábla mellett, amire az volt írva, hogy "itt ekkor és akkor xy-t leszúrták, a Scotland Yard szemtanúkat keres blaba".
Valami nagyon brutál néger gettón is keresztülmentem egyszer Camden Town-tól nem messze, lélekemelõ élmény volt.
Amúgy én jövõ augusztusban megyek vissza, idén már úgy néz ki meglesz az ír állampolgárságom is. 2-3 év Londonban, utána Dublinban szeretnék letelepedni.