A húrelmélet szerint 10 vagy 11 dimenzió van, ebbõl 3 jól látható módon felfújódott, de a többi pedig "feltekeredve" maradt.
Na, most a Föld is meg minden tömeggel rendelkezõ objektum eltorzítja a teret és idõt, a forgó testek meg még el is csavarják, és a mozgásának megfelelõen magával ragadja a teret. Kisebb tömeg kisebb mértékben, nagyobb tömeg nagyobb mértékben.
Mi van akkor, ha a fekete lyuk eredetileg nem az ott jelenlévõ tömeg miatt torzítja meg a tér-idõt, hanem mindez ugyanúgy spontán, mint az õsrobbanáskor a kitágulással a "kicsavarodás", a kitágult 3 dimenzió "valamiért" teljes mértékben visszacsavarodik az eredeti állapotába, és mindez jelentõsen kihatással van a körülötte lévõ téridõre is.
Az ilyen módon eltorzult tér meg már az ismert és látható jelenséget produkálja a számunkra is észlelhetõ anyaggal, ami emiatt is fokozottan áramlik oda - a nagymértékben torzult térszerkezet okán...
Ebben az esetben nem az a probléma hogy hogyan jöhettek akkori idõpontokban létre azok a feketelyukak (nem a tömeg hozta létre hanem a dimenziók visszazsugorodása - ami a látható következményekkel jár együtt), amire most nincs magyarázat, hanem az a kérdés, hogy hogy mi okozta a létrejöttüket, de ez egy fajsúlyban van azzal, hogy hogyan történt és miért az õsrobbanás...?
Akár mindezt fel is lehet fogni úgy, hogy a téridõszerkezet kitágulásakor egyes részei, helyei, vagy pontjai valamiért örvényhatásba kerül(tek) (végül is az inhomogén anyageloszlást is nehezen magyarázzák meg), és ezeken a helyeken a téridõ-szerkezet visszaomlik egy pontba (a pontnak ugye nincs kiterjedése), magával húzva részben a környezõ téridõt is...
Tehát lényegében a feketelyuk azok a helyek ahol a tér spontán összeomlott a múltban (ha lehetséges volt az õsrobbanás spontán, akkor ez is lehetséges "csak úgy"), és ezzel úgy változtatva meg a körülötte lévõ térszerkezetet, hogy a környezetében lévõ anyagot összeporszívózta és ebbõl lettek a galaxisok. Elviekben minden galaxis központjában van egy baszott nagy tömegû feketelyuk, bár annak ellenére hogy nagyok, mégse nem elég nagyok egy egy galaxis anyagának egybetartására; de ha ugyanakkor nem a tömegükkel magyaráznánk ezt az egészet, hanem csak egy szimpla térösszeomlással, és ezzel járó tércsavarodás-görbüléssel, az talán járható út lenne, vagy járhatób...
Bár tanultam felsõbb matematikát, de a tudásom csekély ennek az elméletnek az rendes számításokkal való alátámasztásához.
Talán majd valaki aki képes erre és ugyanígy eszébe jut ez, és feltéve azt is, hogy nem komplet hülyeség az egész, talán igazolják egyszer...
Egyébként így a fekete lyuk ténylegesen fekete lyuk lesz. Ami ott bemegy az eltû
nik innen, "odebenn" nincs olyan hogy "odabenn", tehát a tömeg sincs jelen, de ettõl az a hely az a hely ahol összcsavarodott a téridõ, és úgy is marad.
Sõt az is lehet, hogy amikor az õsrobbanáskor kiáramlott egy pontból az anyag (és a téridõ, stb - elég pongyolán tudom magyarázni, sorry) nemcsak olyan részek áramlottak ki amelyeket ismerünk, hanem egyenesen ilyen pontok is, amelyeknél a téridõ - bár megjelent a hely - összecsavarodva maradt. Képzeljük el úgy mint a szappanbuborékokat amit egy gyerek fúj ki. Minden egyes egységnyi térelem egy-egy buboréknak felejen meg. És most képzeljük el azt, hogy nem csak buborékok sorjáznak ki a buborékfúvó eszköz nyílásán, hanem buborék nélküli apró vízcseppek is (melyek gravitáció híjján nem esnek le a "földre" :) ) és ugyanúgy elrepülnek, mint a buborékok, csak itt most mint kis pontocskák, de ezek viszont számunkra romboló hatású pontocskák.
Ezeken a pontocskákon a megjelent energia meg szépen visszamegy oda ahonnan "jött". Vagy máshova, de innen biztosan el.
Informatika és tudomány
