Ez nem így van. A fekete-lyuk probléma Kerr-féle megoldásának, azaz a forgó fekete lyuknak több eseményhorizontja van, és ott létezik olyan helyzet, hogy az elsõ két eseményhorizont között nem sugárirányú pályán ki lehet keveredni az elsõ eseményhorizont mögül, valóban egyfajta spirális trükközéssel (Valójában a Hawking-sugárzás is ebbõl a tartományból szabadul ki).
De az az igazság, hogy az a duma, hogy a fekete lyukból azért nem lehet kiszabadulni, mert a szökési sebesség túllépi a fénysebességet, elég pongyola megfogalmazás, amit csak laikusok számára megfogalmazott ismeretterjesztésben szoktak elõadni. A valóság ennél bonyolultabb, mert a fekete lyuk nem a newtoni mechanika szerint viselkedik. A téridõ görbül meg úgy, hogy ahhoz, hogy eltávolodj a szingularitástól, túl kéne lépni a fénysebességet. A fekete lyuk közelében olyannyira durván görbül a téridõ, hogy két egymás melletti inerciarendszer között nem igaz a Galilei-transzformáció (mindkét rendszerben mûködnek a Newton-törvények, de egymást gyorsulónak látják).
Valójában az aktuális pontban felírható Minkowski-féle koordinátarendszer befordul úgy, hogy a fénykúp a szingularitás felé fordul. Vagyis bármiféle objektumnak olyan sebességet kell produkálni, hogy a világvonala átlépje a fénykúpot, ami nem lehetséges.
szemléletesebben, a téridõ úgy begörbül, hogy az összes koordinátarendszerek idõvonalai a szingularitásba futnak. Ha a kkordinátarndszert akárhogy transzformálod, akármekkora sebességre írod fel, akkor is. Vagyis minden objektum jövõje a szingularitás lesz. Ahhoz, hogy elkerüld, az idõben kellene megfordulni (visszautazni az idõben), ami lehetetlen.