"Téves. Ha az eseményhorizonton kívül egy rakétát így elhelyezel (hogy a meghajtás ellentartson a gravitációnak), akkor nem lép ki a fénykúpból. A világvonala végig belül marad, s halad fölfelé a konstans helykoordináta tengelyén.
Nem tudsz az eseményhorizonton belül akkora gyorsulást elérni, hogy ki tudj lépni mögüle, mert végtelen nagy energiát igényelne."
Pontosan mekkora gyorsulást kéne elérni?
A gravitáció gyakorlatilag téridõ görbület. A magára hagyott test olyan pályán mozog, hogy annak koordinátái nem adnak ki egy egyszerû lineáris függvényt. A fény a nap mellett elhaladva elhajlik.
Egy c-vel haladó test pályája "kiegyenesíthetõ?" Valszeg nem, mert ehhez túl kéne lépni a fénysebességet, ami a szükséges energia, a tömeg/tehetetlenség végtelenre növekedése miatt nem lenne lehetséges. Egy sokkal lassabban haladó ûrhajó viszont gond nélkül haladhat "egyenes" pályán.
A fekete lyuknál hasonló a helyzet. Ha szabadesésben halad az ûrhajó az utas észre sem veszi, hogy mikor halad át az eseményhorizonton. Egy kellõen alacsony sûrûségû fekete lyukat feltételezve Pl egy naprendszer nagyságú eseményhorizonttal rendelkezõnél különösebb fizikai hatások/árapályerõk sem érnék. Más kérdés, hogy kívülrõl mi látszik, mert azt viszont alapvetõen a fénysebességgel haladó fény viselkedése határozza meg, ami szintén tehetetlenségi pályán halad.
Azonban egy nem tehetetlenségi pályán, a fénynél jelentõsen lassabban haladó ûrhajó gond nélkül áthatol egy ilyen eseményhorizonton, majd visszajön. A külsõ szemlélõ azt látja ugyan, hogy még oda sem ért, mert a fényre igazak lesznek a relativisztikus hatásból adódó jelenségek. Azonban a sokkal lassabb úrhajó simán meg tudja nézni, hogy mi van az eseményhorizonton túl és visszajön "valós idõben" mert nem érik relativisztikus hatások.
Ha azonban egy tehetetlenségi pályán halad, a fekete lyuk körüli keringését fokozatosan emelve, gyorsítva, orbitális pályáról kilépve akarná elhagyni az eseményhorizontot az valóban nem lenne lehetséges, hiszen az eseményhorizonton történõ keringés sebessége c.
Az ezzel foglalkozó leírásokban az a megtévesztõ, hogy azokat csillagászok írják és nem mérnökök. A csillagász mindig valami ágyúgolyó szerû próbatestben gondolkodik és nem abban, hogy az adott környezet jelentette viszonyokat hogyan lehet legyõzni.