A Marsnak is van mágneses mezeje, ami ugyan gyengébb mint a Földdé, de a felszín nagy részét megvédi a napszéltõl. Kivéve a Nappal szembeni egyenlítõi területet, ahol a napszél annyira behorpasztja a marsi Van-Allen övet, hogy a töltött részecskék elérik a felszínt. Akkor meg az egyenlítõre nem raknak Mars-bázist, na bumm.
A bolygóközi sugárzás azért nem elviselhetetlen, az Apolló program ûrhajósai több napot is tartózkodtak benne, a Hold körül keringõ ûrhajó kívül volt a Föld mágneses mezején. De hosszútávon azért káros, szóval nem árt a megfelelõ védelem a Marsra tartó ûrhajóra, mondjuk néhány cm könnyû elemeket tartalmazó réteg ami visszaveri a napszélben lévõ nehézionokat, már leárnyékolja a legrosszabbat. A nagyenergiájú kozmikus sugarakból viszonylag kevés van, nem elsõsorban az emberre veszélyesek hanem az elektronikára.
Ahogy pedig fentebb írtam, a Marsnak már a saját mágneses mezeje is megvédi az egyenlítõtõl távolabb lévõ Mars-bázisokat, nem kell ólompajzs meg földalatti bunker.