#2: Hátt, rakétaként. A Sabre hajtómû lényegében egy rakétahajtómû, közös házba szerelve egy olyan egységgel, ami lehetõvé teszi a levegõ égéstérbe táplálását, valamint a tüzaszívattyúk meghajtásában hasznosítja a levegõ lehûtésekor elvont hõenergiát. Érdemes elolvasgatni a publikus anyagokat mind a hajtómûrõl, mind a Skylonról, szép elképzelés, csak tartok tõle, hogy rendszer szinte az is marad, esetleg a Sabre-ból lehet életképes hiperszónikus hajtómû. (Talán Kvp vagy Kamov úr írta egy SpaceX-es cikknél, hogy a Falcon9 fejlesztése eddig került annyiba, mint amennyit most a precooler reszelgetésére költenek..) Szóval továbbra is fenntartom, hogy az SSTO rendszerhez anyagtechnológiai forradalom szükséges, hogy szabadon idézzek egy korábbi beteljesült próféciát, Nanotechnology changes everything.
Álló helyzetbõl induláskor az oxidálóanyag szükségletet a tankból fedezik, a sebesség növekedésével nõ a beszívott levegõbõl származó rész aránya, aztán ez majd alakul valahogyan a sebesség-magasság-szükséglet függvényében.
Az emelkedési-gyorsulási ösvény létezését és annak optimális profiljait meg gondolom kiszámolgatták, mintha láttam volna ilyet a Skylon anyagai között.
A gyorsuláshoz: azt azért nem hiszem, hogy az átlagember kategóriájába beletartozó hatvanhét éves kicsit szívbeteg, kicsit fulladós bácsikám is kibírna 2 g-t tíz percekig röhögés nélkül.
De nem is érdekes ez a kérdés, mert a vitát kiváltó hat perc a világûrig c. rész a Sabre Skylonban történõ alkalmazására vonatkozik, és ott is csak hunyorítva igaz, mert a precooler nem a világûrig mûködik, csak kb. 24 km magasságig, felette már nincs érdemi mennyiségû oxigén és hõenergia a beszívott gázban, a felszállás további része tankból fedezõdik.
Az Anglia-Ausztrála 45 perc alatt c. ötlet menedzserlogika mentén született, ignorálható.