Szerintem van butító jellege is. A lustaság fontos részünk. Ezért lettünk okosak. Mert ha okosak vagyunk könnyebben oldhatjuk meg amit épp kell. Aztán jött az internet és felajánlotta, hogy ahelyett, hogy te tanulnád meg majd õ tudni fogja. Neked meg elég beírni pár keresõszót. Ez is egy féle okosság. Az agyunk úgyse tudná ezt a sok mindent eltárolni. De a gépeken elfér, mi meg keressük. Csak nehogy vissza nyaljon a fagyi. Ha leállna a net bármilyen okból kifolyólag, kihalna a fél világ mert minden tudásunk egy távolról elért ponton volt tárolva. Mi csak a kulcsot tartottuk a kezünkben.
Másik oldalról közelítve. Sok minden ragad azért ránk ami egyébként talán soha nem ért volna el hozzánk a távolság miatt. Ha nem is jegyzünk meg mindent, de olyan információkról is tudomást szerzünk ami csak több órás könyvtárban keresgélés, vagy a világ másik végére utazás által lett volna megszerezhetõ. Mivel könnyû hozzá jutni az információhoz, ezért meg is tesszük. Sokkal inkább mintha nehéz lenne hozzá jutni.
Mind a két szituációnak megvan a helye. Szerintem a második erõsebb. Azaz egyet értek a cikkel. Igaz, hogy még lustábbak leszünk. De azért egy internetet nem használó ember nem biztos, hogy olvas bármit is. Aki viszont használja kétségtelen, hogy napjában olvas. Az már szubjektív, hogy ki szerint mi a hasznos.