"Egyáltalán, egy anyagnak hogyan jut eszébe olyan elvont dolog, mint a boldogság?
Ha csak anyag lennél, az lenne a logikus, hogy csak anyagi dolgokról vagy képes gondolkodni. (De már eleve a gondolkodás sem illik bele az anyagi világba.)"
Ha már képes az anyag gondolkodni, akkor mitõl lenne logikus, hogy csak "anyagi dolgokról" képes gondolkodni, ezt csak úgy kijelentetted (szerintem igen), esetleg olvastad valahol, vagy erre valamilyen értelmes következtetéssel jutottál?
Mellesleg, ha azt mondjuk, hogy nincs szabad akarat, az kizárja a lélek létezésének lehetõségét, viszont ha aztmondjuk, hogy van lélek, akkor a kérdés ugyan úgy fennáll, a lélekkel együtt szabad-e az akaratunk, vagy így is visszavezethetõ minden döntésünk valamilyen azt megelõzõ tevékenységre, vagy a végsõ döntést attól függetlenül tudjuk meghozni valahogyan, nem kiszámítható módon.
Ahogy Fbn Lx #103 -ban leírta, pontosan úgy gondolom én is, ezt látom reálisnak.