ugyanez pepitában: ha útkeresztezõdéshez érkezünk, és feldobunk egy radioaktív forrást, hogy elbomlik-e, és balra megyek, akkor hibáztathatok-e valakit ( vagy más hibáztathat-e valamit ). Ha feldobom a radioaktív forrást, na jó, ne, legyen féligezüstözött üveg, átmegy-e a foton, és kirablom és megerõszakolom Mari nénit, akkor ki a hibás.
mert elképzelhetõ, hogy
ad1 minden szuperdeterminált, én nem lehetek hibás
ad2 az agyamban teljesen véletlen események játszódnak le, én nem lehetek hibás
mi ennek a feloldása? ha az agyunkra úgy tekintünk, mint egy gépre, vagy mint a természet ( fizikai világ ) egyik elemére, akkor minden esetben arra jutunk, hogy minket, hogy a természetet nem lehet hibáztatni, ahogy a követ sem, ami ami a hegyben nyugszik, vagy a felhõt sem az égen.
mit kell tennünk, ha nem akarunk ellenmondásra jutni, meghasonlani és önhazugságban leélni a zéletet? kilépni a társadalomból, vagy felvenni valami szabad akaratot és felelõsséget kínáló vallást.