Ez csak a mi szemszögünkbõl nézve igaz, akik a rendszer részét képezzük. Attól, hogy mi nem tudjuk megjósolni valakinek a döntését, attól az még bizonyos okok miatt történik, amit az egyén a saját döntésének él meg.
Ettõl függetlenül még mindig nem látom a "döntés" lehetõségét. Az "én így akartam" dolog csak azt takarja, amit a körülmények, az okok kiváltottak belõlem. Nem tudom, hogy érthetõ-e amire gondolok. A szabad akaratom kialakulásában, vagy eleve meglétében találok logikai ellentmondást. Mert ugyebár a szabad akarat azt jelenti, hogy én határozom meg a cselekedeteimet. Dönthetek, választhatok egyik és másik között. No de mi alapján választok? Valami kiindulópontom mindenképpen volt, ami rajtam kívül álló, különben mi értelme a döntési lehetõségemnek? Mikor megszületek, bekerülök egy rendszerbe, ahol hatások érnek. A szabad akaratommal eldönthetem, hogy mikor mit választok. Na, de mi határozza meg, hogy kinek mit mond a szabad akarata? A szabad akarat azt jelentené, hogy Isten vagyok a rendszerekben, és úgy alakítok mindent, ahogy a szabad akaratommal megválasztom. Viszont a választást, a döntést mérlegelés elõzi meg. A mérlegelés mindig valami alapján történik. Itt akkor megint csak oda érkeztem, hogy a külsõ tényezõk befolyásolják a döntésemet (végeredményben meg is határozzák), hiszen a mérlegelt tényezõket figyelembe véve választok, amik tõlem független dolgok.