Szokás szerint kicsit szenzációhajhász cím, de hát no. A cikk elsõ felében több helyen lemaradt egy pár betû, nem ártana átnézni.
Ami meg a cikk témájába vág, szerintem furcsa, hogy az emberek könnyebben el tudták egy szó nélkül fogadni azt, hogy "nincs szabad akaratuk", mint azt most, hogy mégiscsak van.
Ha belegondolunk, az õsrobbanástól kezdve minden predeterminált. Már akkor ott volt az összes részecske, és az összes erõhatás, amibõl minden lett végül. Mi is. Csak nincs az a számítás vagy szuperszámítógép, ami a világ összes elektronjával számolni tudna. Visszafelé.
Így végül is tényleg meg vannak határozva a döntéseink, mert az elektronjaink, amik felépítenek, egy elõzõleges hatás nyomán mozognak valahogy. Minden összefügg, fuckyeah!
Épp ezért, miután nem tudunk mindennel számolni, azt mondhatjuk, hogy igenis, van szabad akaratunk.
Kivéve, ha arról van szó, hogy a vécén ülve mi történik.