A szabad akarat kérdéskörre, na meg a jó példa a szülõtõl témára, és most kérek mindenkit, ne a van Isten nincs Isten téma szerinti szemmel olvassa, amit írok, de egy klasszikus példát hozok ide:
Ádám és Éva számára két utasítás (kérés) volt, ne egyél a fáról, egyél a fáról.
Ott volt a tökéletes nevelõ, a történet szerint, maga Isten. Nem voltak haverok, nem volt Tv.
Viszont volt egy szabad akarat, mert többre akartak jutni, mint amenyijük volt.
Gyakorlatilag a döntéseinket kb. így kell értelmezni. Szabadon döntünk, a rendelkezésre álló ismereteink alapján, és magunknak akarunk valami többet, jobbat, stb.-t.
(Nagy ritkán rosszat, amirõl azt hisszük, hogy jó lesz nekünk, pl felkötjük magunkat.)
Az egyik pszihológiai szakkönyvben a szerzõ ezt úgy magyarázta, hogy van az agyunknak két régiója, az ösztön-agy, amelyiknek fogalma nincs a külvilágról, és kb. az õskori viszonyook alapján dönt, meg van az értelmes-agy, amelyik a jelen viszonyok alapján mérlegel, és azok alapján dönt. A gond ott van, hogy egyrészt az ösztön-agy erõszakosabban utasít, és pusztán az életed fenntartására koncentrál, egy általa nem ismert világ körülményeiben, míg az értelmes-agy úgy igyekszik döntést hozni, hogy a jelen viszonyokat figyelembe veszi, a testnek elõnyt akar, úgy, hogy ez a környezet számára vagy elfogadható legyen, vagy a bütetés ellenére is megérje a kockázatot.