Már bocsi, de amit leírsz az max. a mechanikus materializmusban igaz, de nagyon jó dologra világítasz rá: a cikk pszichológiai szabad akaratról beszél, pedig a kérdés sokkal mélyebbre, a fizikába nyúlik. Itt csak arról van szó (ha jól értem, bár még csak egyszer olvastam el), hogy egy-egy cselekvésünket nem mindig tudjuk befolyásolni, mert az agy biológiai funkciójából következik, hogy megtörténik bizonyos ingerek hatására.
Számomra a szabad akarat kérdése azt jelenti, hogy létezik-e gondolkodás, vagy csak automaták vagyunk? Hiszen nincs arra bizonyíték, hogy az emberi test ne a természet törvényeivel összhangban mûködne. Igaz, nem lehet a jelenbõl a jövõt megjósolni, mert nem egyértelmû, és a múlt sem. A részecskék képesek egymásba alakulni, ott a radioaktív bomlás, ami abszolút statisztikus folyamat (de a mikrovilágban, a részecskefizikában minden az), és bár a részecskék nagy száma miatt a részecskék mennyisége jósolható, de egy-egy részecskére vonatkozólag csak akkor tudjuk meg hogy még megvan-e vagy elbomlott, ha azt detektáljuk (mérést végzünk rajta).
A jelenbõl is többfajta jövõ következhet, és többféle múltból is eljuthatunk a jelenig. Akkor is, ha az összes részecske minden tulajdonságát ismernénk.
DE, az hogy a mikrovilág törvényei statisztikusak, az nem jelent szabad akaratot. Eleve ezek a jelenségek a sejtek szintjén már elhanyagolhatóak, tehát az agy mûködik nélkülük, mint egy determinisztikus rendszer, legalábbis így gondoljuk. És azt szabad akaratnak tekinteni, hogy egy fizikai rendszerben jelen van a véletlen, hát... minimum merész dolog :) Szóval a kérdés igen messzire vezet. De amit nem tudunk megválaszolni (márpedig ezt nem nagyon fogjuk tudni), azon szerintem agyalni fölösleges. Más úgysem tehetünk :)