-- A valós életbeli balesetek annyirasokfélék, hogy azt semmilyen törésteszt sem tudja pontosan leutánozni.
-- A balesetkor csak esélyek vannak (kisebbek vagy nagyobbak), de semmi sem biztos.
-- Általában a nagyobb és drágább autóban (audi, mercedes) nagyobb az esélyük az életben maradásra, a sérüléseik általában enyhébbek. De ez a tendencia nem túl erõs, tekintve hogy ezek a nagyon erõs autók elbizakodott vezetõi gyakran meglepve tapasztalják, hogy a kamion, beton mûtárgy, útszéli fa még erõsebb, a sebességük meg általában nagyobb.
-- A töréstesztek vadiúj kasztnival történnek, különösebb rakomány nélkül, a valós életben a 10 éve rozsdásodó autók, öles farönkökkel megrakva egészen máshogy viselkednek, stb...
A mercedes gyár reakciója elsõ pillanatban meglehetõsen önteltnek tûnik, ám ha belegondolunk, akkor nagyrészt igazuk van. Mégpedig leginkább azért, mert a töréstesztek funkciója nem az autók közötti versengés eszköze kellene hogy legyen!
A töréstesztek feladata az autók meglévõ biztonsági hiányosságainak a felderítése, felmérése. Ezen hiányosságok kiküszöbölése pénzbe kerül, valahogyan meg kell találni a kompromisszumot.
(és az adott tipus elõnyeirõl és hátrányairól a vásárlók felé kell elszámolni, a vásárló majd eldönti, hogy az adott pénzért, az õ felhasználási céljaira és körülményeire kiválassza magának)
Nyilván az az autógyártó, akinek az autóját jóra minõsítették, nagy örömmel egyetért a teszetkkel, míg az a gyártó, akinek a termékét jól leminõsítették, az meg nem. Fordított helyzetben a másik gyártó tiltakozna.
Ezeknek a kísérleteknek köszönhetõ, hogy mára az autók sokkal ütközésállóbbak, mint 20 évvel ezelõtt (és súlyosabbak is, ez az ára.) Ha ez a terület az objektív vizsgálódás helyett a gyártók agresszív versengésének és szájkaratéjának esik áldozatul (az esetleges pereskedést meg sem merem említeni, az aztán beba***na nagyon), az súlyosan zavarni fogja az igazi funkció teljesítését