Sajnos a kiadó finanszírozza a lemez gyártási és promóciós költségeit.
A stúdióidõ rohadt drága (az USA-ben akár 100-150-200 dollár is lehet óránként + a hangtechnikus/hangmérnök, producer stb.). És akkor még nem beszéltünk a jogi költségekrõl, a hangszerkölcsönzésrõl, és még rengeteg mindenrõl. A promó is rengeteg pénzbe kerül, bár a közösségi oldalak, a YouTube, és az egyéb hasonló szolgáltatások elterjedésével ez a dolog azért valamennyit egyszerûsödött az elmúlt években.
Egy kezdõ, feltörekvõ zenekar sejtheted meddig tudná finanszírozni mindezt.
Semeddig. Szóval a kiadó ad nekik elõleget hogy ne haljanak éhen + mindezt ki tudják fizetni. Egyszerûen nincs más választásuk, kénytelenek aláírni a szerzõdést.
Aztán ha már eleget rángattak a dróton, és mondjuk sikeres lesz a zenekar és nem függsz többé a kiadóktól, akkor talán majd megteheted azt, hogy magánkiadásban, vagy pl. creative commons licence alatt jelenteted meg a munkádat.
Steve Albini, a Nirvana "In Utero" c. lemezének producere írt errõl egy nagyon jó cikket. Érdemes végigolvasni.