A Total Recall filmek egyaránt távolról szemeznek a "We Can Remember It for You Wholesale" Philip K. Dick regénnyel. Annak rövid története annyi, hogy egy Dennis Quail nevû hétköznapi ürge nagyon vágyik a Mars-ra eljutni, ezért elmegy a Rekall-hoz, hogy ilyen álmokat ültessenek be. A beültetésnél viszont azt találják, hogy Quail fejében elnyomott emlékek vannak, amik lassan felszabadulnak. Ráadásul egy beépített implantátum segítségével olvasni lehet a gondolataiban. A vége az, hogy a Rekall-nál megpróbálják beültetni azt, ami a legfõbb vágya (és amirõl régóta álmodik), hogy 9 éves korában megmentette a világot egy idegen inváziótól, a Marson. Mikor azonban be akarják ültetni az álmot, rémülten látják, hogy az már ott van, és nagyon is valóságos emlékekrõl van szó.
Na ezt nagyon távolról követi mindkét film, sõt, a 2012-es film még távolabbról, hiszen szó sincs mostmár benne a Marsról. Szóval a helyzet az, hogy a 2012-es film mindössze olyan 5%-ot vett át az 1990-es elõdjétõl (pl. a 3 mellû nõ).
Én az 1990-es filmben is rengeteg problémát látok, és a történet ott sem olyan hú, de átgondolt (pl. Mi a fenéért veszõdnek Quaid/Hauser állapotának "visszaállításáért"? Ha Hause annyira profi volt, ráadásul a "nagy ember" jó barátja, akkor miért nem ismerte fel senki Quaid-ben õt? Az olyanokról, mint a Marsi gravitáció ábrázolásának hiánya, vagy a nevetséeges "lufi-fulladás" jelentekrõl nem is beszélve...). Szó se róla, a 2012-es sem éppen kiemelkedõ (A gyárak miért a Brit birodalom területén veszik el a drága élõhelyet? Miért nem a Kolóniákon építették fel õket?)...
Ezzel együtt én mindkettõt jónak tartom, a régi film inkább a gyerekkori emlékek miatt kultikus szvsz, ha megpróbálnám "friss szemmel" nézni, elég kevés kiemelkedõ dolgot látok benne...