Ebben szerintem az a borzasztó, hogy ül Amerikában a csávó, közben pedig a világ másik részén, sokezer kilométerre adott esetben embereket gyilkol. Persze, mondhatnánk hogy pl. egy interkontinentális rakéta is ugyanezt csinálja, de tényleg zavaró lehet, hogy a nagyfelbontású kamerák révén órákon át nagyon közelrõl figyeled az adott személyt vagy környéket.
Pl. szerintem az a csávó, amelyik a járõr biztonságára ügyelt a levegõbõl (gondolom hõkamerával, éjjellátóval), míg lent aludtak a többiek, adott esetben a sziklák között, és beszélgetett egyikükkel egész éjszaka, milyen közel kerülhetett hozzájuk, teljes mértékben a csapatuk tagjának érezhette magát, hogy ott van õ is Afganisztánban, és most õ az õr, a bajtársai élete múlik az õ munkáján. Ezután hazamegy, utközben beugrik a bevásárlóközpontba, vacsorázik a családjával, eközben pedig a többiek mászkálnak tovább a sziklák között, barlangokat néznek át és egyebek. Lelkileg elég nehéz lehet átállni, és jól aludni, nem azon aggódva, hogy másnap amikor beautózik a munkahelyére, a csapat jól van-e.