Egy egészséges lelkü emberben nem, a gyengék lehetnek krízisben, hogyha egyedül maradnak egy ilyen világban ahol csak megszületünk és meghalunk."
Addig örülj, amíg ilyen erõsnek érzed magad, de tartok tõle az élet számodra is tartogat némi kis "extrát". És ezt nem rosszindulatból mondom.
De tudod a lövészárokban nincsenek ateisták, ahogy mondják.
"Az a sanda gyanum lassan szépen kirajzolódik egy olyan világ amiben nicsenek csodák és menny meg pokol, magasztos dolgok, reinkarnáció, stb."
Attól, hogy ezt tudományosan is megerõsítsük még vagy 1000 évre vagyunk, a mai világ sokkal jobban valami sötét középkor, sokkal inkább az, mint ami a szavaidból kitûnik. És még sokáig az is marad. Mire pedig a tudomány képes lesz mondjuk olyan dolgok eldöntésére, hogy van-e isten, vagy lélek, vagy lét a halál után, addigra ezek mind tudományosan megalapozott, hétköznapi dolgok lesznek valamilyen formában (nem biztos úgy ahogy a mai vallásokban van, de valamilyen formában igen). Ahogy A. C. Carke mondta, a fejlett technológia a fejletlenebb civilizáció számára maga a varázslat.
"Talán ha a világ elfogadná ezt és úgy tekintene az életre mint egyszeri és megismételhetetlen az egyén számára, akkor a föld egy boldogabb hely lenne."
Vagy nem.
Ha mindent az erõsebb visz naiv evolucionista elv uralna, akkor a gyengék azt gondolnák, hogy számukra minden eszköz megengedett, mivel nincs veszteni valójuk. Aki meg az erõsebb lenne, az kb max 50 évre tervezne, de inkább csak annyira, amíg a csúcson van, az élete elõtti és utáni néhány milliárd évet ami a világegyetem létébõl hátravan meg jól lexarná. Talán még a saját gyerekeit, unokáit is, ha lennének egyáltalán.
A társadalmat szerintem az a remény és az a félelem tartja össze, hogy van valami ami az egyén hatalomvágyának, arroganciájának határt szab, és van valami ami a gyengéket felemeli, értelemet ad a halálunknak. Ez lehet a társadalom, a nemzet, a család, Isten vagy akármi, de nagyobb annál az egyéni tudatnál, amivel rendelkezünk.
Ha a világunk határait mindenki itt húzza meg, akkor elvesztünk.