"az energiamegmaradás levezethetõ, a második fõtétel szintén"
Ez csak az elmélet/modell konzisztenciáját bizonyítja nem az érvényességét.
Mellesleg az energia megmaradás (1. fõtétel) és az entropia növekedés (2. fõtétel)is az általunk érzékelt idõvel van összefüggésben. Az energiamegmaradás feltétele az idõeltolással szembeni invariancia, szimmetria.
A második fõtétel pedig megszabja az idõ, és a folyamatok irányát. (Nem tudjuk, hogy melyik melyiket, mert az idõ valójában egy mért paraméter, másból nem igazán levezethetõ, nincsenek módszereink, hogy befolyásoljuk ezen a szinten).
Másrészt amit írtam csak a makrovilágra érvényes, mikroszinten a részecskék idõlegesen nagyobb energiát kapnak, nem a Boltzmann statisztikát követik, hanem a Fermi statisztikát, vagy is pl. a lehetséges legalacsonyabbnál magasabb energiaszinten vannak (lásd nullponti energia), meg ilyenek.
Makroszinten is vannak ellentmondások. Pl. Maxwell démon, vagy a Poincaré visszatérési teoréma. A Maxwell démon gyak mint egy katalizátor/féligáteresztõ hártya mûködik gyak energia befektetés nélkül állít elõ alacsonyabb entropiájú állapotokat, és ha kicsit lazábban értelmezzük, akkor talán a katalizátorok és az élõ szervezetek pontosan ezt csinálják, megsértve a második fõtételt, és kicsit az elsõt is.
Szintén erre példa Poincaré felvetése, hogy az entropiából számítható átlagos idõ után a rendszer véletlenszerûen visszatérhet a kiindulási, alacsonyabb entropiájú állapot közelébe. Ezt még egy Maxwell-démonnal keresztezzük és máris kész az örökmozgó, ami ráadásul energiát termel!
Informatika és tudomány
