Az a sanda gyanum lassan szépen kirajzolódik egy olyan világ amiben nicsenek csodák és menny meg pokol, magasztos dolgok, reinkarnáció, stb.
Az élet és benne mindanyian azért jöttünk létre mert az atomok kombinációja és a körülmények ezt lehetõvé tették.
Nem kell hozzá semmi + a képletbe teremtõvel, ufókkal meg akármi mással.
Ettõl megváltozik valami?
Egy egészséges lelkü emberben nem, a gyengék lehetnek krízisben, hogyha egyedül maradnak egy ilyen világban ahol csak megszületünk és meghalunk.
Pedig ez kéne, hogy olyan életre sarkalljon minket ami nem kecsektet egy második eséllyel, hanem úgy értékelje mint egy fõnyereményt amivel csak nagyon kevesek rendelkeznek.
Talán ha a világ elfogadná ezt és úgy tekintene az életre mint egyszeri és megismételhetetlen az egyén számára, akkor a föld egy boldogabb hely lenne.
Tudom, hogy ez valahol most is így van de ha jobban megnézzük, mégsem anyira, nem sokat ér egy emberi élet.