még gyerekkoromban olvastam Daniken könyveket.. meséltem a szüleimnek is róla, érdekesnek találták ..
a nagymamám, aki falun élte az életét, rendszeresen járt templomba, imádkozott, vallásos ember volt.. boldog, hosszú élete volt, de nem mondanám gyengének.. egyszerû ember volt, de nagyon szerethetõ..
volt nálunk egyszer karácsonykor, és elõjött a vallás, jézus, isten téma.. és ezzel a Daniken féle teóriák.. meséltük neki, de õ nem nagyon tudott ezzel mit kezdeni.. azon kaptam magunkat, hogy szinte rémülettel hallgatja amit mondunk és nem tud rá válaszolni.. megijedt..
azóta óvatosan bánok azzal hogy kit nevezek lelkileg gyengének, erõsnek és hogy kitõl milyen kapaszkodót veszek el.. mert mindenkinek van valami amibe kapaszkodik.. még azoknak is akik erõsnek és önállónak hiszik magukat