1. A szólás szabadsága: A vitapartnerek nem akadályozhatják egymást álláspontjuk ismertetésében, vagy kétségeik kifejtésében.
2. A bizonyítás terhe: Az álláspontot elõterjesztõnek minden esetben meg kell védenie az elképzelését.
3. Álláspontok: Az álláspontot támadó félnek azt az álláspontot kell támadnia, amelyet a másik fél valóban képvisel.
4. Relevancia: A védekezõ fél a támadáskor csak olyan érveket sorakoztathat föl, amelyek valóban kapcsolódnak eredeti álláspontjához.
5. Kimondatlan premisszák: A támadó fél nem tulajdoníthat olyan kimondatlan premisszát a vitapartnerének, ami mellett az nem kötelezõdött el.
6. Kiindulópontok: A feleknek nem szabad hamisan elfogadott kiindulópontnak beállítania egy premisszát, sem pedig hamisan tagadnia, hogy egy premissza elfogadott kiindulópont, ha egyszer mindketten elismerték kiindulópontként.
7. Érvelési sémák: Az álláspont nem tekinthetõ megvédettnek, ha ez a védelem nem a megfelelõ érvelési sémával történt.
8. Logikai érvényesség: Csak olyan érveket használhatunk, amelyek logikailag érvényesek, vagy azzá tehetõk.
9. A vita lezárása: A védõnek fel kell adnia álláspontját, ha nem tudta kellõen megvédenie azt.
10. Nyelvhasználat: A felek nem fogalmazhatnak homályosan, kétértelmûen, és a másik fél megfogalmazásait hûen és pontosan kell visszaadniuk.