Másrészt pedig azért "RNS-eznek" a tudósok, mert a bonyolultabb (ma létezõ) sejtekben lezajló kémiai folyamatokhoz katalizáló fehérjék szükségesek, amelyeket enzimeknek hívunk. A fehérjéket DNS kódolja, a kettõ közötti közvetítõ szerepét pedig RNS molekulák játsszák. Ez a DNS-RNS-fehérje rendszer egy igen bonyolult rendszer, és joggal feltételezhetjük, hogy egy RNS világon alapul...
És itt jön a képbe az "RNS-ezés"... Léteznek RNS alapú katalizáló molekulák, amelyeket ribozimeknek nevezünk. Tehát az RNS-nek eredetileg nem kellett információtároló funkciójának lennie, egyszerûen katalizálhatott csak simán kémiai folyamatokat, ebbe beleértve önmaga reprodukcióját is.
A fehérje és DNS-mentes, csupán kettõs lipidmembránból és különbözõ funkciójú RNS molekulákból álló sejt az általunk elképzelhetõ legegyszerûbb életforma.
Viszont az élet itt nem állt meg, és nyilván minél bonyolultabb egy élõlény, annál többféle, annál hatékonyabb, specifikusabb katalizáló molekulákra van szüksége. Erre a ribozimek nem alkalmasak, tehát így nem alakulhat ki bonyolultabb sejt, bonyolultabb biológiai rendszer...
Viszont a környezetben rendelkezésre álltak aminosavak, különbözõ szerkezetû peptidek, amelyek alkalmasak a feladat ellátására. Ezenfelül enzimfehérjék kialakulásához mindenképpen szükségesek RNS alapú biokatalizátor rendszerek (aminosav polimerizáció, peptid ligálás stb.) Az enzimek (összehangolt) szabályozásához viszont a biológiai rendszer fokozatos bonyolódásával idõvel információtároló rendszer is szükséges lesz, valószínûleg így alakult ki az RNS közvetítésével egy új szervezõdés, a DNS-RNS-fehérje rendszer...
(Persze a sejtben nem minden fehérje enzim, vannak struktúrfehérjék és egyéb funkciójú fehérjemolekulák is, de ebbõl a szempontból ez most nem volt lényeges.)
Hogy a DNS hogyan került képbe, azt nem igazán tudtuk eddig, de információtárolásra lényegesen alkalmasabb, mint az RNS, ezért válthatta fel azt. Mint ahogy a fehérjék is alkalmasabbak biokatalízisre, ezért váltották fel az RNS-t, legalábbis nagyrészt, mert ribozimek még mindig vannak a legfejlettebb sejtekben is.
Érdekes ez az új elképzelés, és a DNS-RNS hibrid elképzelés is... Lehetséges, hogy valahol a kettõ között van az igazság, mert mindkettõ sok tudományos tényt vet fel, amelyeket nem lehet csak úgy kidobálni.