Ezzel azt akarom mondani, hogy ha vég különbözõ méretû hõcserélõd, akkor nem azt csinálod, hogy felítod a diffegyenletek és végigszámolod a diffegyeneletet. A dimenziótlan diffegyenletek meg vannak oldva, paraméteres görbeseregek. Az adott problémánál kiszámolják a (dimenziótlan) hasonlósági számokat, és az alapján már felhasználhatóak az elõre kiszámolt eredmények. Remélem így érthetõbb. A módszer hátránya természtesen az, hogy ahány hõcserélõ, annyi ilyen egyszerûsítõ öszefüggés volt és minél szélsõségesebb esetre oldottad meg, annál pontatlanabb volt. Viszont akkor ennyit tudtak.
(Ma a hasonlósági számokat a végeselem modellek validálására is szokták használni. Pl. áramkép számításánál hiába ad egyezést a mérésekkel, a fali csúcsszatófeszülségre jellemzõ hasonlósági szám rossz, akkor nem fogadható el a modell, stb.)