Jaja, szinte biztos, hogy én túlzóan ágálok, mert máshogy szocializálódtam, ebbe belejátszik erõsen, hogy a D&D (2.5 szabályok) party aminek 8 évig meséltem, pap nélkül játszott, így sokszor hetekig városokban/útmenti fogadókban pihetek/mulattak amíg össze nem kapták magukat. :)
Természetesen az ilyen dolgok megítélése izlések és pofonok, nekem tuti idegesítõ marad ez a crafting :)
Addig nincsen gond, amíg a fegyver/vért kopását tudod lassítani, lásd Betrayal at Krondor, na de számomra elfogadhatatlan, hogy a paraszt gyerek (nem pejoratív), elmegy szerencsét próbálni megöl sok szörnyet és hoppp, nulla tapasztalattal megtanul teljes vértet készíteni 1 óra alatt, amit ennyi idõ alatt le is gyárt, úgy hogy nincsen kovácsmûhelye. o0
Az is oké, hogy a természet gyermekei táborozásnál pár óra alatt kifõznek 2 zuzmóból némi potiont, miközben a harcosok örködnek, az megint nem oké, ha a 3. szintû vazsi 2 perc alatt összedobja a sebezhetetlenség italát mindenféle vazsilabor nélkül. :)
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy ha jól tudom egyedül a Betrayel at Krondor merte azt meglépni, hogy a HP-d függvénye a támadási erõd, tehát 4 HP-n nagyon nem úgy harcolsz mint 100%-on.
Persze van olyan játék amelyiknek jól áll a crafting, mondhatni kötelezõ eleme a világnak, az meg a Fall Out.
Witcher: na itt szerintem is teljesen elfogadható az akció-rpg keveredés, a mágia erõs és ritka mint a varázstárgyak, nem kezd el hõsünk +10 mindenre varázstárgyakat gyártani csak azért mert egyszer látott 1 kovácsot meg egy csigát. Ráadásul remek világ, ami nem köpi szembe magát, értsd: nincsen minden bokorban aranyak százait érõ tárgy, amit szegény npc-k dobálnak el, hogy nekünk jó legyen, nekik meg rossz :)