Egy ideje élvezek egy táblagépet. Azt kell mondjam, hogy felkelés után, amíg bebootol a gép fogom, bekapcsolom, és egybõl netezhetek rajta, egy sec után. Amíg várok az indulásra - igaz, csak egy perc - megnyitom indexet és megnézem jött-e új levelem, és sokszor leragadok egy cikk olvasása közben, és van, hogy félóra után megyek csak oda a PC-hez.
Ugyanígy szüleim; egyszerûen felmérhetetlenül gyorsabb, hogy kivihetek a konyhába anyámnak egy receptet, vagy este a fotelben, a tévé elõtt ülve rákereshetek a tévémûsorra, vagy haverokkal kártyázva amikor vitatkozunk egy szabályon, nem kell bemennem a géphez, hanem ott helyben mutathatatom, hogy nekem van igazam.
Mindezek a felhasználási területek nem keverendõk össze a PC-vel! Dolgozni egyeduralkodó marad, de most õszintén, ez a kisebbség! Az asztalos, a tetõfedõ, a fodrász nem ír blogot, nem állít elõ tartalmat (vagy ha igen, ritkaság), neki nincs szüksége billentyûzetre, arra pedig hogy egy hír alá odaböfögjön valamit bõven elég az igazi virtuális mása.