A társadalomkritikátokkal maximálisan egyetértek (ez a korábbi hozzászólásaimból talán látszik is) de azzal, hogy a munka robotizálása miatt fog éhenhalni sok millió ember, nos ez egy jól szervezett társadalomban nem történik így. Valójában pont az ellenkezõje következne be, ha nem azok uralnák a világot, akik.
Az ember valós szükségleteibõl kell kiindulni, nem az elavult közgazdasági elméletekbõl. Az embernek nem monoton munkára van szüksége! Hanem elsõsorban cipõre, kenyérre, villanyra, ruhára, fûtésre, lakásra, bútorra, autóra, benzinre (vagy ami majd helyette jön), és még felsorolhatnék néhány millió tételt.
Igen, ezekre van szükségünk.
Egy olyan társadalom-gazdaság, amely mindezt -- egy alap szükségleti mennyiséget -- munka nélkül is biztosít mindenkinek, ott a munkanélküliség nem jelenti az éhenhalást! Ez a lényeg.
Ha mindez az alap szükséglet biztosítva van, akkor jön az, hogy az unalomba ne haljanak bele az emberek munka híján. Vagyis azok, akiknek létszükséglet az értelmes, jó kedvvel végzett munka, megtalálják azt. Ezért természetesen az alap juttatásokat meghaladó juttatást kell kapniuk, ami ösztönözné a nem túlságosan lustákat is értelmes munkára (pl. robotok tervezése, karbantartása, tudományos részfeladatok megoldása, stb...)
Ne feledjük, hogy a lakosság öregszik, és fizikailag gyengül. A robotok alkalmazása emiatt is mindeképpen terjedni fog.
Azonkívül a robotot nem kell naponta sok kilométerrõl munkába szállítani és haza, amivel jelentõs közlekedési energiamennyiség takarítható meg (nagyságrendekkel több mint az idióta eu-rendelettel betiltott izzólámpákkal!), nem is beszélve a közlekedés rendkívül magas idegi rongáló hatásáról!
Tudom, hogy az itt leírtak -- a jelenlegi pénzügyi-ga(rá)zdasági rendszerben -- utópiának hangzanak. Reménykedjünk, hogy ez a rendszer nem (sem) tart örökké.