Minden dogma annak a szükségességébõl ered, hogy a jó népet olyan vallásos hiedelmekhez csatlakoztassák, amelyeknek semmi közük a természeti törvényekhez, amelyek pedig - ha úgy vesszük - az egyedüli valóban „isteni” törvények.
Például ez a Saul nevû bibsi agitátor (mindnyájan azok), akinek az volt a küldetése, hogy lerombolja az európai vallást, elmegy a római papokhoz és azt mondja nekik: „Egy kozmikus zsidó zombi küldötte vagyok, akinek hatalmában áll örök életet adni nektek, ha jelképesen megeszitek a húsát, és telepatikus úton tudatjátok vele, hogy szeretitek, minekutána leveszi a lelketekrõl az ártó erõt, amely azért van ott, mert egy oldalborda-nõt meggyõzte egy beszélõ kígyó, hogy egyen meg egy almát.”
„Az összes mítosz közül, amit csak ismerünk, ez a legpocsékabb, de végül is mindenkinek olyan vallása van, amilyet érdemel, és Rómában az összes kultusz engedélyezett...”
– Ez nem egy mítosz, válaszolja a bibsi, ez maga a betû szerinti történelem! És ez az, amely bennünket, tetves sivatagi csavargókat a „választott néppé” tesz, amelynek át kell engednetek a földjeiteket és a javaitokat!
– Kopj le, bibsi, amíg szépen mondjuk, így a papok...
Saul felkeresi tehát a kaszton kívüli csõcseléket a nyomortanyájukon.
„Ha beveszitek a mesémet, papok lesztek a papok helyett (ami zsidóul azt jelenti: ha Jézus-Krisztus nem halt meg és nem támadt fel, akkor a hitünk hiábavaló).”
– Rendben, mondják a kaszton kívüliek, a gond csak az, hogy a népesség maradéka nyilván kissé gyorsnak fogja találni a társadalmi felemelkedésünket...
– Nem probléma, válaszolja a zsidó, létre fogjuk hozni az allegória fogalmát, amelyrõl tilos azt hinni, hogy nem a valós történelem. Ezt dogmának fogjuk hívni...
(A módszer azóta is virágzik. A zsidók által meghirdetett legutóbbi dogma a soa.) <<< "