Ez a részlet lehet hogy elkerülte a figyelmedet: Nagytestû, ivartalanított kosokat, tehát ürüket a juhász már a heréléstõl magához, mint mondják, kézhez szoktatott és betanította arra, hogy hívásra õt kövesse. Gyakran külön is adott nekik sót, zabot vagy kenyeret (Kiskunság). Mindegyiknek kolompot is kötöttek a nyakába. Egy-egy nyájban akár négy-hat vezérürüt is tartottak. Ezeket speciális nyírással is megkülönböztették a többiektõl. A nyakán gallért, a farán pedig gatyát hagytak, tehát nem nyírták le mindenütt a gyapját. A vezérürüknek rendszerint nevet is adtak: Szárcsa, Rigó, Pillangó, Hattyú. A juhász mindig nevén szólította a vezérürüt, amely „a harmadik oromról is gazdájához vezeti a nyájat”
Elképzelhetõ, hogy innen ered a "kezesbárány" kifejezésünk.