"Az ókori világ hanyatlását a csõcseléknek a kereszténység égisze alatt történt mozgósítása idézte elõ, miközben ennek a fogalomnak éppen olyan kevés köze volt a valláshoz, mint a marxi szocializmusnak a szociális kérdés megoldásához.
A zsidókereszténység nem értette meg az antik világot. Az antik világ a tisztánlátásra törekedett: a kutatás szabad volt, az istenkép a hagyományban gyökerezett, de nem kötõdött hozzá szorosan. Nem tudjuk, hogy volt-e határozott elképzelésük a halál utáni életrõl. Inkább arról volt szó, hogy hittek az anyag megmaradásában. Az eleven lényekben nyilvánul meg az örök élet. Hasonlóak lehettek ezek az elgondolások ahhoz, amit a japánoknál és a kínaiaknál találhattunk, amikor megjelent náluk a horogkereszt.
Nálunk megjelent a zsidó. Magával hozta azt a bestiális gondolatot, hogy az élet a túlvilágon folytatódik. Ebben a világban ki lehet irtani az életet, mert az odaát tovább él, miközben az ember valójában mégis megszûnik létezni azáltal, hogy elveszíti jelenlegi alakját. A vallás égisze alatt a zsidó elvitte oda az intoleranciát, ahol azelõtt tolerancia uralkodott igazi vallásként", mondja H. Adolf a fõhadiszállásán Himmler jelenlétében.