Még mielõtt írásába beletekintenénk fontosnak tartom kihangsúlyozni azt a tényt, hogy õ az elsõ keresztény atya aki ismerte és birtokában volt az általunk is ismert négy bibliai evangéliumnak. Õ az aki elõször megadja a négy különbözõ szerzõ nevét, mint Márk, Lukács, Máté és János, kiknek írása késõbb a bibliai Újszövetség alapját képezték. Téves az a felfogás, miszerint nálánál korábban élt atyák [Tatianosz, Polükarposz, Jusztinosz] idejében ezek a mûvek ismertek lettek volna. Ugyanez a helyzet az Apostolok
Cselekedeteivel is: Irenaeus elõtt soha senki nem idéz belõlük, még címük sincs említve sehol. Az ortodox atyákat, de különösen Irenaeust bántotta, hogy Markionnak, a keresztény-gnosztikus bölcsnek volt egy 'szent' könyve, mely állítólag Szíriából származott és szamárian nyelven íródott. Ezt a becses kéziratot Markion 145 körül hozta magával Rómába. Markion ez mellett saját maga is írt egy Evangéliumot melyhez hozzácsatolt 10 Pál apostolnak tulajdonított levelet is. Markion szentiratgyûjteménye teljesen elveszett és csak apologéták hivatkozásaiból van egy kis ismeretünk létezésérõl és tartalmáról. Ennek a mûnek ellensúlyozására Irenaeus kiválasztott négy olyan vallásmûvet, - a több száz Jézus Misztériumához kötõdõ dokumentumból, (Márk, Máté, Lukács, János) mely neki megfelelt, majd azokat átírta, passzusaikat átrendezte, ezáltal megteremtette az ortodox kereszténység teológiai alapjait. Hogy ezeken az írásokon õ maga mennyit változtatott, írt át, azt talán sosem fogjuk megtudni.
Salamon Reinach, 'Orfeusz' c. könyvében úgy írja, hogy Irenaeus a négy hasonló evangélium anyagát négy vallásközösség gyûjteményébõl szedte össze, majd azokat átgyúrva/átírva hozta forgalomba. A Palesztinában mûködõ gnosztikus-zsidó Ebionitáké volt Máté, Markion Szíriából áthozott Evangélium kapta késõbb a Lukács nevet, Valentinosz gyülekezete rendelkezett eredetileg János Evangéliumával, míg a legidõsebb Márk az alexandriai keresztények birtokában volt. Persze, ezeket nem szabad mai szövegformában, szövegrendezésben elképzelni, sokkal inkább mint laza összefüggésû cselekménytörténeteknek, példaértékû bölcselettanítások voltak, melyekben a krisztusi megváltás üdvtörténetének allegorikus tanításai domináltak, minden történelemben lezajlott esemény földi fontossága helyett.