Azt hiszem, mielõtt komolyabban belemélyednénk a "vitába", tisztázni illene, mi is az a gnoszticizmus.
A gnoszticizmus egy korai keresztény vallási irányzat neve. A szó töve, a gnózis görögül tudást jelent. A gnózis, mint az igazi tudás tana, abból a vélekedésbõl indul ki, hogy létezik igazi tudás. Erre támaszkodnak meghatározásai, leírásai és magyarázatai.
A gnoszticizmus elnevezést elõször a 17. században használták az úgynevezett Cambridge-i platonikusok. Henry Moore pejoratív értelemben használta ezt az elnevezést azokra a sokszínû, egymástól sokszor jelentõsen eltérõ vallási mozgalmakra, amelyek a korai kereszténység idején szemben álltak a kanonizált tanokkal és a kialakuló egyházszervezettel. Az elmúlt évtizedek tudományos eredményei révén egyértelmûvé vált, hogy nem beszélhetünk a gnoszticizmusról mint tárgyról, mert történelmi leegyszerûsítéshez vezet. A tudományos irodalomban meggyökeresedett korábbi képzet, mely szerint létezett egy „igaz kereszténység”, és egy „hamis gnózis”, melyek harcban álltak egymással, nehezen tartható fenn. A gnoszticizmus címszava alá soroltak minden olyan vallási mozgalmat és irányzatot, amelyekkel kapcsolatban felmerült, hogy tanításaik alapja egy ezoterikus tudásban (gnózis) gyökerezõ megváltástan, melynek révén visszatérhet az ember eredeti isteni otthonába.
Az antikvitásban megjelenõ gnosztikus képzetek olyan hihetetlenül változatosak voltak, hogy egy koherens rendszerré lehetetlen lenne összeilleszteni õket. Azonban vannak olyan sajátosságok, amelyek meghatározták a gnosztikus mozgalmat. Még akkor is így van, ha ezek képzeteknek a nagy része nem eredendõen gnosztikus kontextusban fordul is elõ. A gnosztikus gondolatoknak ehhez a csoportjához tartoztak egy teljesen transzcendens Isten képzete, aki az isteni világot alkotta, amelyhez az emberi lények legbelsõbb lényege eredetileg tartozott. Tragikus eseményeken keresztül az ember elszakadt isteni eredetétõl, és elfelejtette elõkelõ származását is. Az eredeti otthonába való visszatérés csak a gnózis segítségével valósulhat meg, aki megnyilatkozik számára.
Magyarán egy olyan topikba jöttél vitatni a bibliát, amelynek témája maga is vitatja vagy az egészet, vagy némely részletét. Persze engem nem zavar, ha a topiknyitót sem zavarja, akkor nekiállhatok a kis listádnak, de ez a topik alapvetõen nem errõl szól.