A kanonizált szentírás (s a szintén héber eredetû, de nem kanonikus Jubileumok könyve, valamint a Jásher könyve) szerint elõször a kusiták, és a kusita Nimród uralta az emberiséget. A kushita dominanciát tükrözi egy, a suméroktól fennmaradt írás, az ún. Sumér királylista is, bár a két forráscsoport koránt sem azonos szempontból vázolja az eseményeket. Azt azonban kijelenthetjük, hogy a sumérokként ismert, egy nyelvet beszélõ, és a kusiták által dominált nép azonos a nemzetek szétválasztását megelõzõ, tehát még együtt lakozó, noéi emberiséggel!
A sumér királylista, mitológiai és egyéb leírások burkolatlanul a bukott angyalok szemszögébõl ábrázolják a történelmi eseményeket, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ez a királylista több mint kétszázezer évre megy vissza, s röviddel a nemzetek elválasztása után végzõdik. A királylista tehát messze megelõzi az ádámi ember teremtését és történelmét, majd az özönvíz után egybefonódik azzal egy rövid idõre, mielõtt megszûnik, vagy legalábbis nyoma veszik ennek az egyedi vérvonalnak. A királylista egy rövid, idevonatkozó részlete:
"A királyság az égbõl szállt alá, Eridu vált a királyság székhelyévé. Eriduban Aululim uralkodott királyként 28800 éven át. Alagalgar 36000 évig uralkodott. E két király uralma 64800 év. Eridut elhagyták, a királyság Bad-tabirába került.
[Az özönvíz elõtt] "Összesen öt városban nyolc király uralkodott 241200 évet."
"Ezután jött a vízáradat. Az özönvíz után a királyság az égbõl ereszkedett alá, Kish [Kus] vált az uralom székhelyévé.
A sumér királylista évei elképesztõ hosszúnak tûnnek, s ennek matematikai egyeztetése a Genezisben vázolt eseményekkel itt nem célunk. Az ugyanis teljesen bizonyos, hogy a sumér királylista özönvíz elõtti része összeegyeztethetetlen a biblia teremtéstörténettel és annak szereplõivel. Amíg a Genezis 10 pátriárkát sorol fel, a királytábla 8 uralkodót említ és öt várost. Arról már nem is beszélve, hogy a Genezisben található üdvtörténeti jelentõségû erkölcsi és szellemi leckéknek egyáltalán nincs megfelelõje a királylistában, az pusztán az égi eredetû uralkodók neveit és uralmuk rendkívül hosszú idõtartamát sorolja fel. Talán azt megjegyezhetjük, hogy sokan hozzájuk vezetik vissza az illuminátus elit vérvonalát, amire az utolsó fejezetben még kitérünk majd.
A sumér királylista szerint az ott felsorolt uralkodók az "egekbõl”, vagyis az istenektõl kapták a földi uralkodásukat hosszú-hosszú évezredekkel az ádámi ember megteremtése elõtt, ami azt jelenti, hogy egy más fajt képviselnek. Hogy ez milyen teremtés volt és ezek mi módon élték túl az ádámi ember teremtését megelõzõ kataklizmákat arról nincs említés, csak arról, hogy ezek a királyok aztán uralták az ádámi embereket. A történészek, de a bibliai utalások is elárulják, hogy a sumérok és a korai nemzetek isteneknek tekintették uralkodóikat. A vérvonalnak tehát óriási szerepe volt, ahogyan az bibliai szempontból is rendkívül fontos. Nem mellékesen, Uruk városát egy özönvíz elõtt is létezõ település helyén építették föl.
A sumér kultúra maradandóan nagy hatással volt az elsõ olyan nemzetiségi államokra, illetve birodalmakra is, mint Akkád/Asszíria, Babilon, Egyiptom és Perzsia. A késõbbiekben aztán ezek a kultúrák váltak a görög és római kultúrák alapjaivá. A nyugati kultúrkör pedig ennek a görög és római hagyománynak az örököse. Így, bár a sumérok hitvilága és a nimródi uralom felépítésébõl szinte minden nép megtartott valamennyi elemet, a nyugati világ feltétlenül az egyik egyenes ágú örökösnek mondható. A sumér hit és annak valláselemei pedig még a kereszténységet is túlélték, illetve képesek voltak saját kultuszaikkal átitatni a kereszténynek nevezett vallást. Politikai tekintetben pedig a szemünk elõtt megvalósuló globalizáció szintén visszavisz bennünket a nimródi "egy emberi közösség" korszakához.