"Nekem az az arulkodo hogy, a tanarkepzes es a kutatokepzes kozti kulonbseget szinte az teszi egyedul, hogy a tanaroknak vannak oktatasmodszertani oraik.
A kutatoknak nincsenek. Es szerintem ez okozza, hogy sokan nincsenek kepben - nem tudjak mire szamithatnak, mit jelent az amit elvarnak toluk - amikor elkezdik a PhD-t."
Erre nem tértem ki, de szerintem ezt egyetemi hallgatóként elsajátítja az ember a gyakorlatban, miközben diákkonferenciára és/vagy a diplomamunkájához kutatómunkát folytat, szóval a PhD megkezdésekor ezzel a résszel már nincs gond (nem kéne lennie).
A probléma inkább az elméleti oktatással van, hogy nem látja át a hallgató a dolgokat; mármint szakmai/tudományos részrõl, nem módszertani részrõl.
Mindent egyszerûbb gyakorlattal (így a kutatómunkát is) megtanulni, viszont ahhoz, hogy a gyakorlatban képes legyél kezdeni valamit, egy megfelelõ minimális tudás szükséges. A 'minimális' legtöbbször megvan, csak sokszor nem megfelelõ, és ezt a #54-ben írtam le.
Plusz sosem árt, ha az ember tudja, mit akar... :) Ami ott kezdõdik, hogy nem csak azért megyek el biológusnak, mert kell egy diploma.
Végszóként azt mondanám, hogy logikusabb tanterv kellene, ami a kutatáshoz szükséges elméleti tudást és kreativitást célozza meg, és nem információvisszamondó robotokat csinál az emberbõl, másrészt pedig nem árt kényszeríteni az embert, hogy minél elõbb menjen el valamelyik tanszékre, és kezdjen el ismerkedni a laborral, és kezdjen el kutatni valamit.