már a 2. rész mindhárom felvonása is zseniális volt, de... hihetetlenül sok kreativitást találok benne, rendszeresen rácsodálkozok apró részleteire, a történetvezetés fasza, a karakterek egyszerûen rohadtul hitelesek és "emberiek", gesztusaikban, mozdulataikban.
igen, ami a dolog látványrészéhez sokat hozzátesz, az a mozdulatok dinamizmusa. nem csak a harc terén, de az apró gesztusokban is. Bár buta ellenfelekkel van dolgunk, a technikák kidolgozottak és hitelesek, nem elnagyolt erõscsapás-gyengecsapás kombózása kaszabolás jellegû, hanem hiteles, adott fegyverekkel ténylegesen használható technikák. bár ez már az elõzõ részben is bejött, tudták finomítani. Különösen tetszett a kardvívás eleganciája és emiatt is, többek között, sajnálom, hogy ilyen rövid volt a bevezetõ rész, én Haythammel tolnám még sokat szívesen, atomjó karaktere van. Connorral viszont nem tudok annyira azonosulni, kicst amolyan tucatjófiú-jellem, semmi izgalmasat nem látok a karakterében, Ezióhoz képest egy kiforratlan személyiség.
Szóval én szívesen vettem volna valami olyasmi megoldást, hogy haytham és connor között aktívan váltogatunk, és mindkét szemszögbõl átéljük az eseményeket. Egyszerûen jobban bejött haytham 18. századi szigorú nemesi eleganciája.