Nem a fókusz a lényeg, ilyen távolságnál már gyakorlatilag minden végtelen fókusznak számít. A probléma a nagyítás. A hold kb 400000 km távol van. Ahhoz, hogy egy tárgyat olyan nagyra nagyíts mintha 100m-re lenne 4 milliószoros nagyításra lenne szükség.
Azt kellene megérteni, hogy a csillagászat nem a nagyításról szól, hanem a nagy érzékenységrõl, hogy a nagyon gyenge fényt is érzékelni tudják, lehetõleg minél rövidebb expozíciós idõvel.
Mi lenne ha 10x-re növelnék a nagyítást? Ez ugye a kép mindkét dimenziójójára értendõ, tehát az égboltnak egy jóval kisebb, az eredetihez képest 1/100-ad részére koncentrálnának. Errõl a területrõl viszont értelemszerûen jóval kevesebb fény jutna a detektorba, gyakorlatilag 1/100-ad részére csökkenne a fényintenzitás pixelenként, ami miatt az expozíciós idõt 100x-ára kellene növelni. Ezzel együtt ugyanannak a területnek a feltérképezése 100x annyi felvételbe kerülne, mivel sok kicsibõl kellene összerakni. A kettõ együtt azt eredményezné, hogy 10000x annyi idõbe kerülne ugyanannak a területnek a megvizsgálása egy nagyságrenddel nagyobb felbontásban. Ezért nem zoomolgatnak a csillagászok.
Az egyetlen értelmes megoldás: egyszerre a lehetõ legnagyobb területrõl a lehetõ legtöbb és legérzékenyebb detektorokkal a lehetõ legtöbb adatot gyûjteni. A Hubble erre jó és nem arra, hogy az eltömõdött miteszerekre is rá tudjon zoommolni.