"Ki van zárva, mégpedig azért mert szubatomi szintû szimulációhoz, ekkora mennyiségben, olyan sok RAM kellene, ami a szimulált világ méretének legalább a 100x-a."
A "szimulátor" soha nem lehet része a szimulált világnak, az nem hathat vissza rá, különben végtelen hurokba kerülne. Az hogy egy szimulátor csak csapágygolyókat(kvarkokat) tud szimulálni nem jelenti azt hogy a szimulátor nem állhat finomabb struktúrákból. Korlátozott agyunknak elképzelhetetlen az univerzum összes részecskéjének szimulálása, de nem is olyan régen az is elképzelhetetlen volt hogy van ennyi részecske.
Jelenleg az univerzum nagy része energia aminek nagy része egy lebegõ levesben található, nagyon nagy egységeit nagyon egyszerûen lehet "lebegtetni".
Az is jól látszik hogy az egész univerzum szabályrendszere olyan ami kedvez annak hogy anyagcsoportok spontán szervezõdjenek benne, a fénysebesség pedig egy komoly korlát amivel az univerzum egy része hathat egy másikra, a hatást közvetítõ részecskék pedig már jól lebegtethetõek a folytonos valószínûségben, nem kell halálpontosan mindent kiszámolni.
A kvantum szuperpozícióra akár tekinthetünk úgy mint egyfajta optimalizációra a szimulációban. A kvantum távolbahatásra pedig olyan "exeption"-ként amit a szimulátor optimalizálása miatt szükséges, emiatt nem is illik a szimulált világba.