Velem speciál ha konkrétan netes szakítást nézzük,akkor igen. Facebookon írt a leányzó akivel aznap ugye még találkoztunk,de éreztem valami nem stimmel,hogy ne haragudjak de õ nem képes annyi érzelemre amit én megérdemelnék. Semmi baj nincs velem,aranyos,kedves,és jólérezte mindig magát,de az õ belsõ problémái,falai túl magasak,és én jobbat,többet érdemlek.
Mondjuk tényleg nem egyszerû élete volt,van. Találkoztam vele másnap,és mondtam neki,nem haragszom rá,semmi baj,hisz nem lehet erõltetni,adtam nagy puszit a homlokára,mondtam neki vigyázzon magára,és próbálja magát lelkiekben megerõsíteni.
Persze szótlanul állt,láttam rajta a szomorúságot,de ez így nem mûködött volna.
Ballagtam hazafelé,persze én is sajnáltam,de hát mit tehet az ember ez esetben.
Az ami még csattanó a dologban,hogy eltelt úgy fél év,és megkérdezte,hogy õ szerethetõ ember e? Én meg ugye igen,csak meg kell nyílnod lelkiekben is ahhoz,hogy te is tudj szeretni.Ha úgy vesszük jó viszonyban maradtunk. Bár soem volt veszekedés köztünk.