Én is pont így vagyok,hogy ami nem emyg nem kell erõltetni. Esélyt mindig megadom,de érzem ha felesleges bármit is tenni,nem változik akkor jobb a vége. Én egyébként is olyan vagyok,hogy tudomásul veszem,és kész. Nem szoktam rágódni,hogy miért történt ,csak legyen akkor világos,hogy okés vége,ennyi. Mert vissza úgysem jön a jobb idõ,és rendbe lehetne hozni. A nõk egybõl levágják,hogy na ez barátnak jó lesz vagy több. És pedig õk szoktak ódákat zengeni a belsõ értékekrõl :D